Utálom Palikot

Imádom a F1-et. Általában megnézek minden futamot, képben vagyok. Ez mondjuk egy ilyen családban ahol mindenki más pasi, szinte követelmény.
Viszont mostanában - ha Palik közvetít - többet bosszankodok, mint amennyi élvezetet az egész nyújt.
Az idióta okoskodás, a megkérdőjelezhetetlen hangon való észosztás, ami leginkább abból áll, hogy hülyeségeket beszél és kommentátor társát alázza számomra kiábrándító.
És ez a röfögő röhögés, folyamatosan levegőt kapkodva...
Hát nincs ennek anyukája, vagy Anikó a Marson van, hogy nincs ember aki szóljon neki?

Pintyőke cirkusz világszám ...

..., avagy akkor sem leszünk átlagosak :)

Palika muzikalitása ismert tény már a családban, így aztán meg sem lepődünk mikor rászáll a citerára és pengetni kezd, csak úgy a maga örömére. Néha elfoglalja a halálcsillagot is (death star - star wars) és trónol a tejetején, olykor R2D2-n tart csipogó előadást, szóval eddig is voltak produkcióink, de ma újabb titokra derült fény.

Chili táltos (már ha lányok lehettek táltosok és nem boszorkányok voltak). Bár én nagyon bírom a boszikat is :)
Az egyik szárnya végében egy kis csökevényes ujjacskának tűnő "bigyó" van.

sweet dreams

Csend van, az összes pasi alszik. Megcsinálom a madarak reggelijét, felvágom a puncs kockát, becsomagolom a kiflit. Kávét melegítek, majd leülök vele a gép elé. Olvasgatom min gondolkodtok ti, közben az agyam egy része már a jövő hetet gyűri, egy két szabad idegpálya a mai vendégséggel köti le magát és halkan szól a rádió, és elkezdődik a Eurythmics Sweet dreams-je és megvan a lendület a folytatáshoz.

Flúgosok menzája 3.

Egy újabb flúgos nap. Chili reggel zöldséges rizst kapott (alma nélkül). Olyannyira nem nyerte el a tetszését, hogy bele se kóstolt (van belőle bőven lefagyasztva, tegnap csináltam), viszont visított egész nap, hogy enne. Néha elment egy kis fürtössel babrálni, de be nem állt a szája.
Délután már mindenkinek kezdett tele lenni a szamócás napozója a visítással, gondoltam egy kis reszelt répát teszek a rizs tetejére (jó kis édes, sok leves répuka volt) hátha akkor legalább belekóstol. De nem! Délután négykor elérkezett az az időpont, amikor erősen foszladoztak mindenki idegei (és ilyenkorra lassan a munkából is hazaérünk) így kapott egy kis tápot, amibe Békipeti javaslatára kevertünk egy kis apró magot. Hát jó ha a felét megette, folyamatos sipolásos-nemtetszés mellett. Ilyenkor szokott jönni a játékidő. Hát ezzel a kis buzogánnyal ma nem lehetett játszani, csak mondta nekem a magáét (az aratinga csendesebb), a végén már azt mondta Istenlába (is) hogy ezt nem bírja tovább, hozzak almát, oszt legyen csend. Hoztam almát. Abban a pillanatban Chilike ráugrott a tál szélére és boldogan nekiállt lakmározni. Mikor már vidáman evett, és tudatosult benne, hogy igen, ezt alma akkor azért gyorsan megszórtuk arómaggal, de ez akkor már nem tudta megzavarni őnagyságát. Órákon át "reszelgette" a felkockázott fél almát. Mondjuk mag maradt a tál alján bőven, de hát csak jutott be is valami. Ezen közben a magos táljába pucolt magokat tettünk, kesudiót, mogyorót, diót, mazsolát apróra vágva. Miután kialmázta magát a kis édes evett egy kis fürtöst, majd elvonult és falatozott némi pucolt magvast. Ezek után már játszani is lehetett vele. Igaz, ez leginkább abból áll, hogy én megpróbálom a padlón mindenféle játékkal szórakoztatni, ő meg lesi, hogy mikor rongyolhat fel rám.
Közben konfrontálódtak egyet Palkóval, mert Chili játszani akart egy kis gumilabdával, amiről Palkó azt gondolta, hogy az az övé. Így aztán a beszari Pali teljesen emberesen odament Chilihez kitárt csőrrel és jól csőrön koppintotta. A lelkes állatvédők megnyugtatására mondom, hogy mindez Istenlábától 10 cm-re kontrollált körülmények között történt.
Most már béke van Palika a sátrában, Chilike fejvesztetten az ülőrúd szélén szundikál.
Holnap tíz körül elmegyünk egy családi összeröffenésre, így induláskor fogok Chilinek almát adni (maggal), különben végig idegeskednék.
Kicsit furának tűnik nekem, de ki fogjuk próbálni vasárnap a zöldséges rizs+alma kombinációt is.

Frászos hajnal

Éktelen zajra ébredtünk reggel hatkor. Vitya úgy gondolta légitámadás, Bebe szerint légitámadáskor el kell költözni, még jó hogy nem állt neki csomagolni. Nekem fingom sem volt, hogy mi az, de ijesztő volt, és bosszantó, így reggel hatkor. Remegett a padló talpunk alatt és hallgattuk a félelmetesen dübörgő zajt. Aztán Istenlábának eszébe jutott, hogy egyszer már volt ilyen, igaz akkor délután, majd felöltözött és elment kideríteni, hogy mi van.
Messze nem kellett menni, mert már a tér sarkáról látni lehetett a lángoszlopot. Pár kilométerre tőlünk a gázmű engedte ki a gázt, vagy mit tudom én. Ráadásul a mi lakótelepünkön nincs is vezetékes gáz, az itt élőknek eszébe sem jut a gázmű.
Erősen elgondolkodtató volt azonban, hogy minderről miért nem volt valami tájékoztatás, legalább az eon honlapján valami híradás, és miért kellett mindezt reggel hatkor?!

Elképzelős - belegondolós

Anyámlánya blogját olvastam az imént a költözésről.
Aztán meg az jutott eszembe, vajon mennyire tér el a valóság a fejemben élő anyámlánya képtől. Mindig azt gondoltam, hogy anyámlánya egy gangos, nagy belmagasságú, forgalmas csomópont közeli, öreg bérházban lakik. De vajon hol lakott valójában? És miért gondolkodom én ezen?

Strandbúcsú

Szerencsésen alakultak a dolgok. A hűtő időben érkezett, és Istenlába is önfeláldozó kedvében volt, mert tudjuk, hogy ő szíve szerint lustulna egy kicsit, én meg mennék állandóan mindenfelé, mint zsidóban a fájás :)

Nagyon jó kis nap kerekedett. Először is megint délután kettőig csak mi voltunk az egész strandon. Somika keresztbe át tudja úszni a medencét gyorsban, és tud közben oldalt levegőt venni.
Bebe, aki egy hete még csak karúszózott, ma már félig átúszta a medencét, tovább nem tudja, mert a levegővétel még nem jön össze neki, de fantasztikusan igyekezett és gyakorolt, és szerintem csúcs eredmény ez tőle.

Igyekeztem Istenlábát hagyni fényképezni meg medenceszélén ülni, és én pancsoltam a gyerekekkel, hálából.

Délután jött a zanyukám és hozzájárult az új hűtőnkhöz. Nem tudom hogyan csinálja, lehet, hogy forintot vet, aztán meg arat. De tudom, hogy mennyi a nyugdíjuk, és egész nyáron etette a gyerekeket, meg itt voltak a tesóm lányai is. Meg a tesóm sokszor rászoruló (amiért én magamban mindig fikázom), és úgy tűnik lassan én is az leszek. Bár ezt a luxust nem fogom megengedni magamnak. De látni kéne umit mikor mérges fejjel ripakodik, hogy már pedig elteszed ezt a pénzt, amíg én vagyok az anyád én parancsolok, aztán meg jót röhög.

Holnap igyekszem hagyni Istenlábát semmit csinálni (bár nem értem mi a jó abban, mert én nagyon elfáradok benne). Viszont nekem egy csomó dolgom lesz, kell sütnöm kiflit, meg Piroska féle almatortát amit szombaton viszünk Orfűre a névnapozásra. Aztán elmegyek a bioboltba magért, és be kell vallanom még egy csomó könyv vár bekötésre, szóval lesz mit csinálnom.
Szörnyű érzés, hogy vége a szabadságnak, annyira jó itthon.