Nyugi van :)

Pánik helyzet vége. Nincs vastagbél daganatom (se). Féltem tőle, hogy de, és emiatt át kellett esnem egy csomó kellemetlenségen. Nem volt egy fáklyás menet, DE ha például az anyukám hajlandó lett volna mindezekre, akkor lehet, hogy még mindig élne. Szóval én egyrészt hajlandó voltam, másrészt vannak olyan barátaim, akik nem hagyják, hogy bajba kerüljek.
Így aztán pénteken megijedtem, és a következő kedden megnyugodtam (nyilván jó pénzért) :)

A rákövetkező kedden kiderült, hogy a továbbiakban is élhetünk szimbiózisban én és a miómáim. Most már csak a rákszűrés eredményét várom, de mivel az elmúlt fél évben is volt negatív eredményem, így optimizmussal tekintek a jövőbe.

Mindenki menjen mindenféle szűrésre! Még akkor is ha a magyar egészségügy egy fostalicska. Aki teheti az mondjuk inkább fizesse meg a magánrendelők adta szolgáltatásokat, DE MINDENKI MENJEN!

Március közepén hideg szelekkel

büszkén zászlót lengettettünk.

Március végén pánikba estünk. Beleestünk, benne vagyunk, remélem hamar kilábalunk.

E. E. Camings: Kötődés

Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

Februárban megmentettük a kiszáradástól a Balatont

Januárban rendbe tettük Budapest csapadékellátását.

Az éves csapadékmennyiség egy nap alatti lehullása legközelebb február utolsó hetében Balatonkenese környékén várható. A köztes időben hulló esőért felelősséget nem vállalunk. Uff!

Még egy sapka

avagy fájós lábú vérszörnyfej.

Hát nem vagyok túl termékeny

Mondjuk van az a helyzet amikor ez nem hátrány :)
Na, szóval mindent összegezve semmi van. Sajnálgatom magam. Meg haragszom. Mindenkire. Mindenért. Egy kis pukkancs vagyok. Máskor meg néma kacsa. Sértődős. És lusta is... , meg minden ilyesmi. Aztán néha feltámadok egy kis időre és csinálok valamit, majd vissza az elejére.
Így működök, ez van. Én is unom, magamat is unom, másokat is unok, és igen mások is unnak :)

Most pedig szemléltetem, hogy azért néha csinálok is valamit, mondjuk tényleg csak néha.

Aztahétszázát, már a Bebe is magasabb, Soma meg, mint egy toronyház :)

Hát pont ezt, és pont ennyit tudok mondani az elmúlt időszakról

http://torokmonika.blog.hu/2014/12/25/azelotti_karacsonyok

viszont nagy valószínűséggel sosem tudtam volna ilyen jól elmondani.