Heti jó

Ezen a héten magammal tettem jót, azzal, hogy elmentem táppénzre.
Bebe beteg volt a hét elején és én is elég pocsékul voltam két napig, de már jól vagyunk mind a ketten. Igaz, most Vitya nincs jól, mert neki leszedték a nagy lábujja körmét. Igazából már Ő is jól van, kivéve kötözéskor, mert akkor nagyon nem.
Mivel így végre - majdnem - annyi szabadidőm volt, mint amennyire szükségem van gyorsan kötöttem Marisnak.

nyakmelegítők

igazi színterápia (élőben nem ennyire szöszös, csak a makrón)

A próbababa nem tiltakozott, de mint látjuk nem is repesett az örömtől :)

Ez kényelmes, és olyan jó, mondta a tesztalany

Na, megyek egyéb kívánságokat teljesíteni...

Katalin napi csíny 2

A szerelem a fonal és köztem nem csillapodik :) És annyira izgalmas, ahogy az első Katalin napi alkotás "harsánysága" és a mostani közötti különbség kidomborodik. Ez utóbbit addig kötöttem, míg végre fel nem bukkant egy kis zöld is a fonalban, így ebben is megmutatkozik annak minden színe, de mégis mennyivel visszafogottabb érzést kelt így kötve. Igyekeztem törekedni a kép színhelyességére amihez azért kellett némi PS, mert fény, na fény az nincs. Ezt mostantól azt hiszem minden bejegyzésben meg fogom említeni tavaszig, mert már most szenvedek... pedig még vannak színes levelek .... és szerencsére vannak színes fonalak is.

Minta: itt
Fonal: itt

hol van már a tegnapi napfény

Hajnalban keltem, berongyoltam a munkahelyemre, még mielőtt mások is ezt tették volna, megtettem amit meg kellett, aztán uzsgyi vissza :) Istenlába délutános, és ma kivételesen ezt nem úgy értelmezte, hogy reggel héttől este nyolcig dolgozik, szóval még itthon van. Ő volt a sofőröm reggel. Bebe még alszik, szerintem már kutya baja, ellenben én igen pocsékul vagyok. Nagyon fája a hasam, ráadásul nem csak a gasztro hasam fáj hanem a nőgyógyászatis is ... Mé' van nekem ennyi hasam?
Az eső meg csak hull...

betegség miatt

csúszik a Mócaszületésnapi ajándék átadása, de azért van :)

A betegség meg (Benedeké) nem vészes, viszont feljogosít némi távolmaradásra, ami épp nem esik rosszul. Valahogy jobb szeretek a kanapén összebújva mesét nézni... végre van időm beszélgetni a gyerekkel.

Isten nem bottal... mert mennyire örömködtem a bebebajon, és az itthonmaradás lehetőségén... na de most már én is hányok :)

Hajnalban

keltem már megint, hogy minél több jusson a napból, és hogy mindennek a végére érjek aminek szeretnék. El sem tudom mondani mennyire utálom ezeket az egynapos "hétvégéket" meg az Istenlábanélküliséget. Utóbbiból zsinórban jut 18 nap, egy kivételes vasárnappal a jövő hétvégén. Annyira gáz, hogy manapság az ember már a saját blogjában sem jut szólásszabadsághoz, és nem írhatja le amit valójában gondol...
Loptunk azért pár közös órát, ő dolgozott én meg faleveleket gyűjtögettem és kattintgattam néhányat, de nagyon szürke volt az ég...

nem tudok betelni az ősz színeivel, bárcsak raktározhatnék színt és napfényt a télre

a tegnapi ajtódísz készítésen felbuzdulva még.....

remélem ennyi telefon elég neki egyszerre

ez a mosoly azért inkább nekem szólt mint a vasárnapi dolgozásnak

csillagromboló flotta  a hiperűrből

Katalin napi csíny és az őszi ajtódísz

Egy szombat amin dolgozni kell nyilván nem válik az évszázad napjává.... Mikor napközben rámtalált ez az ötlet már tudtam, hogy hazafelé gyalogolni fogok, meg gyűjtögetni, a levél gyűjtögetés és a sétálás remek hatással volt a pillanatnyi elmeállapotomra. Az ajtódísz elkészítéséhez nem kellett több fél óránál, szóval mindenki bátran vágjon csak bele.
A dísz elkészülte után elvarrtam a lover's knot szálait, és csomagolásként megdíszítettem egy horgolt virággal. Most már jobban vagyok :) A sálhoz használt fonal (szerintem nagyon szép) itt beszerezhető.

PS.: annyira szeretem ezt az érzést, amikor jóleső elégedettséggel hátradőlök és szemlélem a művet :)

tolnai dombság