A görög Isten

Ma felhívott Istenlába, hogy elmondja mennyire imád, hogy a klotyász (hivatalos nevén vízvezetékszerelő, ismerőseinek Gábor) nem tud jönni csak a hét elején. Nagyon örültem, hogy ezt megosztotta velem, annyira vágytam már újra átélni a történteket. Meg is kérdeztem tőle, hogy biztos ezért híttá kakász? Erre közölte, hogy ő Pápász Kákász (görögösen Pappas Cacas) a görög Isten. Hát ez van. És több nem is kell.

Szeretettel köszöntöm kedves új, na meg persze régi olvasóimat, akik már most bizonyítottak, hiszen - ahogy a mondás mondja - szarban tudni meg ki az igazi barát :)

Várom az óriási szerencsét, Istenlábával vetettem lottót (mert ő közelebb volt a szarhoz mint én). Ma már volt kedves szomszédi érdeklődés is, hogy jól vagyunk-e. És igen. Teljesen jól voltunk (bár gyűrödten és szarul vacakul nézünk ki, főleg én) egészen addig míg Istenlába le nem eresztette a redőnyt a konyhában és el nem szakadt a gurtni. Most nem tudjuk felhúzni, de ez nem is annyira baj, sőt inkább a kérjetek és megadatik kategóriába tartozik, hiszen egész héten/nap arra vártam, hogy eljöjjék a péntek délután és végre kizárhassam az életemből a külvilágot. Megkaptam? Megkaptam. 

Egyébként óvatosan kérjetek, mert mikor kamasz voltam folyamatosan azért fohászkodtam, hogy csak egy kicsit hízzak és azóta megdupláztam a súlyomat.

Kérjetek! Megadatik :)

Ha azt hinnéd unalmas az életem

itt az újabb rémtörténetem.

Nálunk dugulás van. 4 emeletes panelház földszintje. Fent lehúzzák, nálunk kifolyik. Hosszas telefonálás után végre találtunk egy non stop dugulás elhárítót = kakatúró. Mindeközben megkértük a kedves szomszédokat, hogy fogják vissza a bél- és veseműködésüket, mert már kaptunk belőle eleget. 23 óra körül itt lesz a csőgörényes kakászember és felveri az egész házat. Így jár aki szarik a fejünkre, garantáltan nem fog aludni.

Mennyivel jobb lenne, ha az olaj tört volna fel... whisky is van (igaz skót), Dallas is volt tegnap, micsoda feeling lett volna... de nekem mindig csak a szar jut :(

Ma volt az első

alkalom, hogy felvettem a japánvirágos kendőm, ami reggel sálként, napközben (mivel az egyetemen nem fűtenek) vállkendőként funkcionált.  Sokan megcsodálták :) és olyan jó volt, hogy ott van rajtam, szép és melegít... és én csináltam :) Már százezer éve elkészült, de csak a hétvégén blokkoltam... eddig nem fáztam :)

Ja, és igen. Kaptam egy üveggel a főnökömtől a kedvenc piámból, és az is szép, és melegít...

qrva hétfő véged van!

Én győztem! Én győztem! Legyőztem a hétfőt. Kicsináltam. Jó, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mire elhúzta a belét a nyomorult én is elég szarul néztem ki. De! vége van! Megvolt D. születésnapi-jubileumi hacacáréja, kő kövön, arcon mosoly maradt (az enyémre ráfagyott), fikázás mentesen végetért az idei legnagyobb rendezvény. Ma D. közölte (kedves ember lássuk be) hogy vegyek magamnak egy csokor, vagy cserép virágot, mert milyen hálás ... Mondtam neki, hogy nem vagyok én ilyen szép lelkű..., a cserepest kinyírom, a vágott öngyilkos lesz... adjon inkább egy üveg piát, virágot meg vegyen az ártatlanoknak :)

Ennél nagyobb esemény, hogy Soma ma 14 éves. Kicsit kínos, hogy ez az én fejemben mennyire elsikkadt, de ez is hozzátartozik az igazsághoz. Viszont szerencsére ma adminisztárciózás közben leírtam a dátumot. Egy darabig ízlelgettem... 10.09, 10.09 aztán megvilágosodtam. Szerencsére az ajándékot már előre megkapta, ma meg egy munkatársa vállalta, hogy kimegy a városba és hoz tortát, a pizzát meg házhoz hozta a futár.... és szerencsére a gyerek nem olvassa a blogomat, így nem tudja, hogy a kedves édesanyja majdnem elfelejtette a születésnapját, miközben hónapokig a főnökéjét szervezte. Idén sem én leszek az év anyja :)

Ja, azt még elmesélem, hogy a gyerekkel pár nappal ezelőtt egyeztettünk torta ügyben és citrom tortát kért, de mi csak egy belga csokitortát tudtunk szerezni egy puccos cukrászdából (a citromon kívül a gyermek nem eszik meg semmi gyümölcsöt, így a gyümitorták kiestek). De a hétvégére megigértem, de ténylegre, és elfelejteni sem fogom (remélem) és lesz citromtorta, csak előbb kiderítem, hogy miből is áll.

- Gyónás vége -

táplálkozás szakértő

Istenlába vacsorázik. Én nem. Ennek elég nyilvánvaló okai vannak. De ettől még Istenlába paraszt, leült mellém némi szalonnával, lila hagymával és kenyérrel. Ciki, de ez nálam a top 10-ben van :) A következő beszélgetés zajlott le közöttünk.
Én: - Most tényleg hagymát zabálsz én meg szagolhatom?
Ő: - Egyé' te is, nesze?
Én: - De hülye vagy, meg se sóztad?
Ő: - Nekem így jó.
Én: - De ez így tök erős.
Ő:- Nesze kenyér.
Én - Hülye vagy, fogyózom, a kenyér hízlal, szalonnát adjál!

Hát így élünk mi :)

Chili a Bebétől

Csak azt nem értem én

... és itt egy hosszú tiráda következett még az imént a magyar bel- és külpolitikáról, a határontúliaknak adott ösztöndíjakról, miazmákról... aztán rájöttem, hogy minek? Minek mérgezzem én magamat és nem mellesleg még titeket is ezzel. Így beérem azzal, hogy magyarnak lenni igazi kihívás, nem feltétlen egy olyan kihívás aminek szívesen felelek meg. Úgy szeretnék határon túli magyar lenni :) békebeli nosztalgiával (lehetőleg jó messziről) vágyakozva... mert közelről olyan csúnya érzéseim vannak...
Azt hiszem itt az ideje villámgyorsan elkapcsolni a közszolgálati tévéről :)