élvezem

a horgolást. Bár míg figurákat horgoltam jobban élveztem. Nem kellett leírásokon rajzokon kiigazodni, csak gondolkodni, megnézni esetleg egy fotót, és kitalálni hogyan lehet elérni a kívánt eredményt. Azt hiszem az valahogy jobban ment.

 

A fészes horgolócsoportban időnként meg kell mutatni mit alkotott az ember. Most őszintén hogy mutogassam én ezeket olyan embereknek akik szebbet kötnek-horgolnak mint amit a fény fest.

Ezeket csináltam. Ez van. De most horgolok egy tutyit :)

Ez (mondjuk) egy sál

 

 a fonalam.hu-ról a fonal ami hínár néven fut, és nagyon élveztem, hogy tényleg olyan színe van mint a hínárnak. Ráadásul a kutya sem látja rajta, ha mondjuk egy-egy szem nem egyenletes...

kár, hogy nem hordok sálat :)

erre Orsitól kaptam kedvet, kicsivel korábban Kíránál még hitetlenkedve csodáltam.

Bátran nekiálltam, mert eddigre már tucatszám horgoltam virágot, így könnyebben elhittem.... Még nincs blokkolva

Úgy tűnik én csak zölddel horgolok :) (pedig nem)

Régen

meg akartam már mutatni a bunkit, amit a gyerekek építettek a ház mögött. Óriási munkába voltak, Bebe volt a vezér, Istenlába még zászlót is gyártott nekik. Persze igazából addig volt csak érdekes amíg épült, viszont hetek óta itt áll háborítatlan ami elég szívmelengető egy panel lakótelepen.

Mindenfelé

csipkemintát fest a fény :)

Lazaságban

eddig merészkedem én. Pedig csipkére vágyom, szépre ... csak hát nagyon távol vagyok tőle.

a minta a Barka horgolósulijából van, de ez már megint se nem stóla se nem kendő, legyen mondjuk sál :) Mert nagyobbnak nem mertem nekiállni, mivel nem tudtam mire lesz elég a fonalam, meg a képességem.

Úgy tűnhet

mintha eltűntem volna, pedig nem. Csak nagyon lefoglal az olimpia, meg a horgolás. A kettőt összekapcsolom, nézem az olimpiát, aztán mikor úgy érzem, hogy szó szerint szétbaszvet az ideg akkor vadul horgolni kezdek. Ehhez persze van egy rémegyszerű mintám (ezt is többször kellett javítanom már) és egy sok hibát elrejtő fonalam (hínár). Az alkotást eleinte Fionának hívtam, mert olyan Shrekkes színe van, de mostanában csak idegbaj-ként gondolok rá. 

Előtte meg horgoltam egy sálat (még le sem fényképeztem), meg fonalas szekrényt pakoltam. Mindezt valószínűleg abból a felindulásból, hogy folyamatosan az mocorog az agyamban, hogy kéne már horgolni valami szép kendőt, valami olyat amit tényleg lehet mutogatni. De egyrészt nem tudom minek kéne lennie, mert igazából én nem tudok horgolni. Tehát valami nagyon egyszerű kellene, de most már valami látványos is kéne... , és mivel a magyar mintákba és leírásokba is bele tudok bonyolódni, lehet, hogy nem az angol újságommal kéne kezdeni :) Mennyi dilemma. Ráadásul nem is vehetek addig fonalat amíg nem pusztítok...

Rémes.

szuperszombat

A csütörtök esti netezés (netezés= horgolások csodálása, minta keresés, fonalbambulás) egy újabb adag fonal vásárlását jelentette a fonalam.hu-ról. Mivel óriási szerencsére ez egy jó kis pécsi üzlet, így aztán nyugodtan böngészhetek és lecsaphatok a fonalturkálóban bármire mindezt megúszom a posta sarca nélkül. Ma délelőtt el is döcögtünk Istenlábával a csomagomért, előtte reggeliztünk és kávéztunk egyet a Ferencesek utcája alján az Aranycipó kiülős részén. Hmmmm, szeretem az ilyen reggeleket. Sajnos a Ferencesek alján lévő padlásos-régiségest már ezer éve nem sikerül nyitva találni, pedig igen jó hely.
A fonalaimtól megmámorosodva, még egy "hétköznapi" bevásárlást is képes voltam túlélni a tescoban, majd egy mosogatással egybekötött főzést, hűtőmosással spékelve is abszolváltam, csak hogy ne legyen senkinek alkalma kötözködni mikor leülök horgolódni és abba sem hagyom :)
És ennek mos jött el az ideje :)

egy kis hínár

és egy kis vidámság

A régiség piac

Minden nagyvásár (a hónap első vasárnapja) előtt csütörtökön a vásártéren régiség vásár van. Koncentráltan csak és kizárólag régiség. Sajnos én állandóan dolgozom olyankor és mindig csak a buszból szoktam látni (erre a problémára sürgős megoldást kell találnom), és facsarodik is a szívem mindig, hogy micsoda kincsek lehetnek ott.

A héten úgy alakult a szerdai Ördögkatlanozás következtében, hogy csütörtökön nem mentünk dolgozni (pénteken sem), mert a szerdai buli után éjjel kettő után értünk haza, és nem vagyon én már abban a korban, hogy négy óra alvás után menjek dolgozni. Ennek ellenére - mondhatom nyugodt szívvel, hogy leginkább Istenlába kedvéért - felkeltem csütörtök hajnalban és elmentünk a vásártérre. Még szerencse mert erre a kis "varrós", igazából horgolós szekrénykére akadtam. Horgolós voltát bizonyítja, hogy az alsó kis zsebben találtam, vagy 10 fémkötőtűt, egy megkezdett csipkekesztyűt, és némi horgolócérnát. Nem mondom, hogy nagy szükségem volt e darabra, mert a fonalaim már kaptak egy autentikus komódot Istenlábától, az aktuális munka meg mindig egy kis tengerifű kosárkában van, de annyira megkapott ez a szekrényecske. Pedig hát csúnyácska volt szegény, de szerencsére mi Istenlábával általában nem azt látjuk, hogy mi van, hanem azt amit abból ki lehet hozni, és aztán ki is hozzuk belőle :) ez persze leginkább a "láb" érdeme. A kincsért egyébként tízezer forintot kértek, amit Istenlába blazírt arccal (tudjátok ez az a nem is kell nekem ez a szar...) lealkudott hatezerre.

Szeretem :) Istenlábát és a szekrényt is.

még rútan

 

szépülés alatt

megszépülten

 

Mindez akkora boldogsággal tölt el, hogy majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy találtam még régi fanyelű horgolótűket is amiket szintén hazahoztam :)