újszülöttek

master of Jedi

Ezért nem érek rá mostanában

hunglismágnes

Ma, hogy már így elhatalmasodott a vizsgaidőszak és annyi a hallgató az irodámban, mint pitypang a kora nyári mezőn eszébe jutott a főnökömnek, hogy miközben két ember a szobáját pakolja ki - parkettázás leszen - és hallgatók hada három nyelven osztja az észt körülöttem, diktáljon egy levelet. Ezen már fenn sem akadtam, de mint kiderült a levelet angolul diktálta egy olasz dumbledore részére.
Na most én a nekem szükséges szinten elmakogok, és olvasok angolul, sőt ha valamit értek még le is írom, de, és itt jön a bökkenő borzasztóan nem értem soha, hogy mi a f@szt akarnak tőlem. A hallgatókkal szerencsém van (bár a kínai angolt nehezen bírom), mert ők általában jegyet beíratni, vagy tesztet nézni, vagy valakivel beszélni akarnak, ezt meg (már) viszonylag jól értem.
Mondtam is az én főnökömnek, hogy meg kéne ezt gondolni, de ő közölte, hogy ne dumáljak, hallja ő, hogy egész nap a hallgatókkal csevegek, tudja, hogy tudok angolul (pedig nem), írjunk.
Ő bent a saját irodájában, annak is a hátsó felén, én a hallgatós-költözős zűrzavar közepén, ő mondja én meg írom amit hallok - ha magyarul mondta volna sem lett volna sokkal jobb a helyzet - közben már folyt a könnyem a röhögéstől, mert sokszor fingom sem volt, hogy wait, meat, vagy meet, ez meg még krákogott, mekegett meg telefonált is közben, és olyan szavakat mondott amiket még életemben nem hallottam, mert egyrészt lehet, hogy nincsenek is, másrészt millió olyan angol szó van amit én még nem hallottam.... Mondtam is neki, hogy na mikor ezt olvassa még be is tojik :) Vidám egy félóra volt :)

fiúk és lányok

Dolce gusto

Szeretem :)
Olyan, mint egy kis katica :)

Egyedüli gond vele, hogy a nagy kapszulák és azok dobozai rengeteg helyet foglalnak, a kapszulatartót pedig egy fél kávégép áráért adják. Na de jött Istenlába és egy régi sütőráccsal azonnal orvosolta a problémám. Jó az Istenlába a háznál!

Lóg a lába lóga

Na jó, reggel korán keltem, mert pénteken balfék voltam és másolás nélkül raktam egy számlát a postázóba - viszont legalább rájöttem -, így ma reggel "befutottam" rendezni a sorokat. Munkaidő kezdetekor még senki nem volt ott :) én meg nem vártam... Hazafelé befutottunk Istenlábával a boltba, mert ma még itthon vannak az apró népek és ezek állandóan enni akarnak :) Aztán hazajöttünk és korainak ítéltük az időpontot ebédfőzéshez és újra elmentünk, most a kacatoshoz, de ott meg nem volt semmi, na jó ez így nagyon nem igaz, szóval nem volt semmi ami nélkül nem tudnánk tovább élni. És azóta csináljuk a semmit, intenzíven :)