Nekem a tenger

Egész jól elvoltam a tenger nélkül, de komolyan. Erre tegnap ott volt a híradóban Ottó...

és most úgy hiányzik a hajnali sziklákon szökellés

meg az andalgós bambulászás ....

és még ez is :)

Mára ez

ISFJ

Az "Eldugott zugblog" által inspirálva kitöltöttem egy személyiségtesztet. ISFJ (oltalmazó) vagyok. Persze valójában teljesen tisztában voltam vele, hogy ilyen vagyok, mégis viccesnek találtam a jellemzésemet olvasva, hogy gyakorlatilag én vagyok Terézanyu :)
A munkám meg pont a nekem ajánlottak között van, szóval nem csoda ha tulajdonképpen tök jól érzem magam :) Sajnos nem ajánlják, hogy rock sztár legyek, vagy a filozófia professzora, de ezt csak feldolgozom valahogy :)
Azt már csak én teszem hozzá az egészhez, hogy azt hiszem a racionalizmus csírája sincs meg bennem :) Viszont miután tisztában vagyok ezzel és bizonyos elvárásokkal így tudom mikor kell elővenni a "hidegfejem", és amíg szükséges képes vagyok úgy tenni, mintha... Aztán abban a pillanatban ahogy lehetséges visszaváltok az emocionális alapállapotban és sírok, nevetek, veszekszem, játszom....

Mára ez

basztikuli

lumbágóm van :(

vágyakozós

Egy gyors simogatás, apró csók és egy csukódó ajtó. Valahogy nem ez az ideális hétvége indítása az én olvasatomban :(
Azt hiszem a legrégebbi alapszabály a mi szövetségünkben, hogy nincs az a pénz amiért a kevés együtt tölthető időnket eladnánk. Az elmúlt 23 év alatt jottányit sem változott a véleményünk erről, viszont a világ teljesen kifordult a sarkaiból. Manapság ugyanis már nem mi döntünk arról, hogy mit is teszünk a szabadidőnkben. Ebből kifolyólag a harmadik hétvégét indítom "egyedül". Nem tudom a gyerekek vagy én utálom-e jobban a hajnali gyerekébresztgetést, de kelni kell, Bebének edzés van nyolckor, Vitya viszi. Álmos fejjel kilavírozok a konyhába, persze kávé nincsen, míg megfő elkészítem Chili reggelijét aki szerencsére csendben vár a sorára. Soma még alszik. Irigylem. Kitárom a konyhaablakot és mellételepszem a kávémmal. Kint süt a nap, hirtelen semmire sem vágyom jobban, minthogy lefeküdjek a fűbe, Istenlába ölébe hajtsam a fejem és sületlenségekről duruzsoljak neki. Ez még akkor sem lenne kivitelezhető ha itthon lenne, így legalább ezért nem a Telét terheli felelősség. Csendes melankóliámból összekapva magam mosogatni és főzni kezdek. Közben Quimbyt hallgatok. A szomszédok biztosan örülnének ha csak hallgatnám, de én énekel is :) Nincs is más zeném a konyhában, mint egy csomó Quimby lemez, aztán a hangulatomnak megfelelően válogatva gajdolok minden főzés közben :) Én élvezem....

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

.....

A hegy felől (melyen az én emberem tartózkodik) mély morajlást hoz a szél. Kinézek, a kilátások nem túl jók, grafitszürke rémség közeleg. Elsózom a rizses húst. Hiába, a szerelem.... Közben egy hosszú,  szerelmetes esemessel célzom meg Istenlábát, aki válaszként perceken belül a fülembe búg. A távolban mennydörög, a telefonban szakadó eső hangja a háttérzene. Istenlába egy tető alatt ácsorogva várja, hogy alább hagyjon az égi áldás, több haszna lenne ha itt lenne velem.
Az ablakban lógva száríttatom a széllel a hajam. Gyereket ebédeltetek, sütisütésen gondolkodom, mosogatok, számítógépezek olvasok, ténfergek.... és még mindig csak egy óra van.... én meg csak szeretnék a fűben fekve Istenlába ölébe hajtott fejjel világmegváltani....

Még egy hónap és eltöltünk négy napot kettesben az unokatesóm nyaralójában nappal semmittéve, éjszakákon át fesztiválozva, barátokkal találkozva, ordibálva énekelve, csendesen összebújva, még egy hónap.... már csak egy hónap..... gyorsan eltelik, hamar itt lesz

Tele Tele televan

nem kéne fennakadni azon hogy ezen szamócák almák :)

 Nekem tele van a szamócás napozóm. De ténylegre. A négy napja tartó fejfájás is elég lenne már ehhez, de akkor még ott van annyi minden. Például lehet, hogy akkor lesz majd alkalmam egy fél órás ebédszünetre, mikor NH-né kijárja nekem :) mert a titkárság nem maradhat üresen.

Aztán ott van Istenlába aki világhírűen családbarát munkahelyen dolgozik (egyszer annyira szeretném megtudni, ugyan mitől és hogyan lett családbarát a Tele...) így aztán a havi két hétvégi munkanap mellé "teljesen önszántából bevállalt" még párat, mert mit neki nyár, meg család, meg gyerekek. És persze mikor ott állt a nyakkendős agitáló brigád akkor megint ő volt az egyetlen aki megjegyezte, hogy hahó itt emberek dolgoznak, családok vannak, meg pihenő idő(nek kellene lenni). Persze értem én, hogy nagy a csend ilyenkor, mert olyan világot élünk, hogy vagy megdöglesz a munkahelyeden, vagy húzzál ahová akarsz. Na szóval nem elrendelt túlóra van ám (nyilván az munkajogilag szabályozott, hogy mennyi lehet), itt kérem önként hétvégi munkáért rimánkodó munkavállalók vannak. A nyakkendősök meg nem is értették mi a baja az Uramnak, mert hiszen ez remek alkalom, hogy értékesítsenek (na most Istenlába konkrétan egy szerelő, nem porszívóügynök) és az mennyire jó nekik, és különben is nem csak "úgy" kell bemenni dolgozni, hanem kifizetik túlórában. Azt, hogy itt nem pénzről van szó nem is értették.
Magáról a hétvégén véghez vivendő (ilyen szó nincs is:)) projektről nem akarok itt szót ejteni, mert egyelőre még nem hirdetik és nem nyilvános, de józan paraszti ésszel belegondolva teljesen halálra ítélt, elkapkodott, és minden átgondolást nélkülöz, viszont a teljes kollektíva hétvégéjét tönkre teszi. Szóval mosttól a hétvége családilag max. egy napból áll. Ebből kifolyólag sanszos, hogy abban az egy napban apánknak nem épp ahhoz lesz kedve, hogy strandra, meg ide-oda furikázzon minket. Szép nyarunk lesz, juhhhé. Köszönjük Tele...


Muszáj volt ezt most "kihánynom" magamból ide, mert Istenlábának nem akarok nagyon semmit mondani. Egyrészt ugyanazt gondoljuk erről, másrészt szeretném ha nem kapna agyvérzést negyven évesen, és néha úgy látom egész közel áll hozzá.

Na, ezek után jön a kisgyerek, hogy környezet házi van, és le kell írni, hogy miért vagyunk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. Elnézést a nacionalistáktól, de egyetlen kiaszott dolog sem jutott eszembe. Persze nagyon büszke vagyok az agyonhajszoltságra, meg a minimálbérre is tényleg, de nincs ebben az országban semmi olyan amit ember alkotott és én büszke lennék rá. Persze szeretem én a Balatont, imádom a Tiszát, vannak kedvenc helyeim, hegyeim, de zsigerből utálok mindenkit akinek a politikához bármily megközelítésben bármily köze van, utálom a korrupt genyákat... és egyáltalán.

Mindezek után ért a hír, hogy a kedvenc kosárlabda csapatom gyakorlatilag atomjaira hullott, és ebben is mélyen benne van a helyi politika.

Istenlába miközben ezt írom - és fingja nincs róla, hogy mit csinálok, vagy miről írok - csendben megjegyezte, hogy el kéne húzni a németekhez, vagy legalább a sógorokig. És bár úúúútálom az áncigcváncigot, ha kicsit bátrabb lennék, és nem az angol nyelvtanulást erőltettem volna a gyerekeknél éveken át el is húznék innen a ....ba. Ha már vadkapitalizmus akkor legalább fizessék meg. Bár ezt az álláspontot is revideálnom kell, mert nem kell. Nem lehet megfizetni azt az időt amit az ember békességben, boldogságban a családjával tölt.