Taknyanyála

Megszottyosodtam. Nem haldoklok, csak fáj a fejem sokat és nagyon, köhögök nameg szottyogok. Nem épp a legideálisabb felállás ha az embernek nyócórás állása meg nagycsaládja van. Persze együttérzésre nem nagyon kell számítani, attól, hogy beteg vagyok még ugyanúgy nem jut eszébe senkinek megkérdezni, hogy nem akarnék-e ebédelni esetleg... na, ez mellékvágány.
Dumbledore is gyakorlatilag mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy időben hazajövök, mert hiszen ő négykor akar elkezdeni telefonálgatni. Szerencsére itthon megtehetem, hogy nem csinálok semmit.

Chili meghibbant és bontja maga alatt a sátrat :) na ez is mellékvágány, de épp eszembe jutott.

Minek után elfelejtettem mit is akartam írni - hiába no, toppon vagyok - maradjunk annyiban, hogy azért van itt csend, mert beteg vagyok :)

Kütyü tesztelés

Istenlába már megint dolgozik a hétvégén, illetve holnap nem, csak ma igen. Ebéd után mivel az egyik kedvenc helyemre ment dolgozni vele tartottam, úgysem volt alkalmam még tesztelgetni az új fényképezőmet telefonomat. Az idő is kellemes volt, igaz az eget gyakran takarta felhő és elég párás is volt a levegő, tehát fényképezésileg nem volt tökéletes, de csak úgy nagyon klassz volt.

A pasi dolgozott, én meg bambulásztam....

üldögéltünk patakparton...

és mentünk csak úgy (az útba eső) nagyvilágba

kütyütesztelő villámfotók

nem mellesleg ezt látom ha kinézek a munkahelyemen az ablakon :) Szeretem.

kütyü parádé

Erősen gondolkodom ezen...

egészen pontosan ezért, ami itt a hátulján van :)

Na, nem mintha rámszakadt volna a Nemzeti Bank... de épp egy kicsi kompakt fényképező vásárlásán agyalok már jó ideje, ami mindig ott bír lenni az embernél. Igen ám, de a tatyóban fényképező hordásban erősen benne van, hogy pont akkor fogja megadni magát az aksi mikor te kattintanál, hiszen ki tudja hány hete hurcolod anélkül, hogy rá sem néztél. A telefonját meg ugye csak tölti az ember. Persze a mostani telefonommal is lehet tűrhető képeket csinálni, csak hogy semmi féle fajta világítás, se vaku se fotófény nincs rajta, ami sokat ront a lehetőségeken.

Szóval gondolkodtam egy kompakton, mindaddig míg meg nem láttam egy kolléganőm telefonját, 

konkrétan ezt. Mindeddig egyáltalán nem voltam tudatában annak a ténynek, hogy ma már 12 megapixelt tud egy fényképező telefon kamerája. Aztán nekiálltam teszteket olvasni, meg tulajdonosi véleményeket... és bár kedvelem a sony ericssont, főleg a menüjét, és nehezen alkalmazkodom minden újdonsághoz, de rá kellett jönnöm, hogy ilyet mégsem veszek. Egyébként láttam számítógépre letöltve képeket, amik egy ilyennel készültek, és egészen jók voltak. Viszont hivatalos tesztelő oldalakon leginkább a készülék kamera részét húzták le, engem meg az érdekel a leginkább.

Péntek délutáni sörözésünk alkalmával Móka hozta szóba, hogy a Zandi új telefont kapott, és qurva jó kamerája van... Aztán tegnap miután hazajöttem felmásztam a t-mobil oldalára (igen lassú egy oldal) és megnéztem a kütyüt. Aztán az árát. Aztán meg magamba néztem. Viszont csak nem hagyott nyugodni a dolog. Elkezdtem elolvasni mindent amit a cuccról találtam, és hát igen. Ennek a kameráját bizony nem húzták le. Abban a carl zeissben sem hiszem, hogy csalódnék... Teljesen hihetetlen, hogy ez egy telefon.

Mind emellett persze egy csomó mindent tud (csak az engem nem annyira...). Okos telefon, mi már simán lehetünk hülyék :)

Szavazzatok Micire

Kedves idelátogató ismerős ismeretlen.
Kérlek amennyiben van facebook regisztrációd, vagy hajlandó vagy regisztrálni akkor az

versenyben szavazz Szarvas Micire! Nem hiszem, hogy ezt a kérést hosszan kéne magyarázni, ha ellátogatsz  Mici oldalára, ahol számos egyedi, kézzel készített kincseit láthatod magad is megérted miért kérlek erre.

Szavazzatok Micire, 

mert gyereknek lenni jó (akárhány éves is az ember)!!!

Játszd újra...

Tegnap ugye elrohantam ajándékot venni Mókának. Abban a boltban ahol végül vettem is találtam egy édes könyvjelzőt, de épp nem volt kinek megvenni. Éjjel kettőkor viszont tiszta idegbajosan arra ébredtem, hogy GK-nak holnap lesz a szülinapja, egészen pontosan akkor van szülinapja neki, mikor a Mókának név. Szép kedvesen :) megkérdeztem Istenlábát nem jár-e egészen véletlenül a nap folyamán a belvárosba, és de :) Sajnos sötét este ért már haza, így nem tudtam jó képeket készíteni a kicsi kincsről. Nekem nagyon tetszik, és szerintem határozottan illik a célszemélyhez.

csapongó

Annyi mindent nem meséltem el. Most mi lesz így velem ha elveszítek egy csomó értékes információt amivel öreg korom hiányos emlékezetét majd kipótolhatom :)
Szóval Bebe osztálykirándulni volt a Balaton környékén. Sümegi Vár, Afrika múzeum, Kinizsi vár... Csütörtök hajnalban indultak és péntek este értek haza. Sok kisgyereknek ez volt ez első szülő nélküli éjszakája, de ez ugye nálunk nem probléma (mi genyó szülők vagyunk :)) és nem is az első volt, hiszen tavaly egy egész hétre húzott el önakaratból táborozni. Na szóval a gyerkőc tele élményekkel, fülig érő szájjal rendben megérkezett péntek este.
Másik nagyfontosságú hírünk, a Bánki matematika versenyen korosztályában 9-10. helyen végzett. A 9-10. helyet nem értem pontosan, mert két gyerek van ezen a helyen ugyanannyi pontszámmal, most akkor valaki kettejük közül 10? Nem mintha jelentősége lenne. Viszont óriási sikerélménye lett attól, hogy az összes évfolyamtársát "lenyomta", és persze nekem is dagad a bögyöm :) Juhhéééé.
Nem túl hatalmas hír, hogy Istenlába délutános, nagy jelentőséggel sem bír.
Vityáéknál érettségi szünet van, viszont hamarosan Ő is megmérettetik, mert idén leérettségizik informatikából (hogy jövőre ne kelljen).
Soma kapott egy ötöst angolból és egy hármast nyelvtanból, ami tekintve a diszlexiagráfia gyűjteményét igen dícséretes.
Móka közelgő névnapja napok óta nyomta a vállam (Móka fontos része a világomnak, konkrétan ő a csajos rész, a vásárlós, ki- és megbeszélős...), mert neki annyi mindent tudnék venni, leginkább persze egy vagyonért :) Ezért aztán legalább annyira megkínlódtam vele, mintha mondjuk Istenlábának kéne vennem valamit, ami nem épp a könnyű kategória, kivéve ha milliomos vagy és jártas vagy a II. Vh. relikvia világában.
Szóval ma a munkahelyi és szülői kötelességek viharában loptam fél órát a belvárosba, és végig jártam azokat a dolgokat amikből bármikor elfogadnék csecsebecsét :)

 Így végre lett a Mókának ajándék!

Közben aggódom Katiért, hogy vajon mi lehet megint a Sámival, és nagyon bízom benne, hogy semmi komoly, mert ami mostanában szegény barátnémnak kijut egy falunak is sok lenne.