Tegnap este az EKF 2010 program keretében ingyenes koncerten láthatta a Buena Vista Social Club-ot az arra kiváncsi nagyérdemű. Érdeklődőből pedig nem volt hiány. A produkció gyakorlatilag kinőtte a teret.
Mi gyerekkel (Bebe) érkeztünk, így a jól bevált templom előtti részen táboroztunk le. Már a kezdés előtt egy órával érezni lehetett, hogy itt bizony a megszokottnál több ember lesz, pedig ilyenkor még szellős szokott lenni e tér. Úgy volt, hogy találkozunk a csajokkal, de ez nem jött össze, viszont találkoztunk más barátnőmékkel, így azért nem voltunk "egyedül" sem. A magasságom (mélységem) most sem tette lehetővé, hogy túl sokat lássak, de mint tudjuk, ezt már régen megszoktam, és be kell látni, ha a második sorban nyomakodnék legelöl akkor sem látnék többet, mert bárki is áll előttem garantáltan magasabb, mint én :)
Bebét igény szerint nyakába kapta Istenlába (nem értem engem miért nem), de leginkább velem táncikált, mármint Bebe, Istenlábánál ez kizárt.
Jobban örültem volna több pörgős számnak, meg ha kicsit jobb a hangosítás (hangosabb), de azért így is jó volt. Istenlábának ez sem jött be, de ezen én már nem izgatom magam, jobb ha belátja benne van a hiba :)
Objektív leírás a koncertről itt.
2010. augusztus 11., szerda
2010. augusztus 9., hétfő
Pfujj, hétfő
Két és fél hét után Istenlába ma újra csatasorba állt :( , én meg szolidaritásból egész nap mostam, főztem, takarítottam. Annyira jó volt az együtt töltött idő, hogy szinte sokként szakadt rám a nélkülözés :( Ráadásul vasárnap is dolgozni fog, meg a jövő hétvégi három napból is szombaton. Persze ezért még nem kéne nyafognom, de mégis kell.
Délután elmentünk beiskolázódni. Három hátizsák (két olcsó, ami csak tartaléknak kell, mert a két nagy táskája még jó, és egy kicsit drágább Bebikének), egy tolltartó (naná, hogy Bebének, a többiek már tojnak az ilyesmire), füzethegyek, fél erdőnyi ceruza és miazma, mindez cirka negyvenezerért már a miénk is lehetett.
Ráadásul mikor hazajöttünk szétspriccelt a siserehad, úgyhogy állhattam neki kipakolni-bepakolni...
Fárasztó egy nap volt.
Délután elmentünk beiskolázódni. Három hátizsák (két olcsó, ami csak tartaléknak kell, mert a két nagy táskája még jó, és egy kicsit drágább Bebikének), egy tolltartó (naná, hogy Bebének, a többiek már tojnak az ilyesmire), füzethegyek, fél erdőnyi ceruza és miazma, mindez cirka negyvenezerért már a miénk is lehetett.
Ráadásul mikor hazajöttünk szétspriccelt a siserehad, úgyhogy állhattam neki kipakolni-bepakolni...
Fárasztó egy nap volt.
2010. augusztus 7., szombat
Ördögkatlan 2.
Az időjárás kegyes kegyetlenségével összejött a második katlanban töltött napunk is.
Hazafelé menet - mint később kiderült - halálos kimenetelű baleset intett mindenkit óvatosságra.
Az első koncert Rutkai Bori és a Specko Jedno egy igazi családias kis őrület volt. Szeretem ezt a fűben ücsörgős, semittevős-sörözős, felhőbámulós boldogságos zenehallgatást. Ez a koncert meg aztán igazán szórakoztató is volt, tekintve, hogy Borinak tutira nincs ki a négy kereke. Meg is állapítottunk M-el, hogy ez még nálam is lököttebb :)
Aztán a kicsiből átmentünk a nagyba (mármint egyik harsányból a másikba), mert a következő koncert órákkal később ott kezdődött. Evés-ivásra készültünk adni a fejünket, amit hellyel közzel abszolváltunk is, de már a fenekek padot érésének pillanatában villámok cikáztak (nem kicsit, nagyon) az ég és a felhők között, olykor földet érve.
Az első dörgés után kiszámoltunk, hogy lehet kb. 10 percünk még míg ránk szakad az ég és Zs. parázós unszolására az autóban kerestünk menedéket. A fejünk fölé érkező égijátékot így biztonságból figyelhettük. Az égzengést viszonylag csendes eső követte. Koncert kezdet előtt megkértük Istenlábát, hogy derítse ki (az eget is ha tudja), de leginkább, hogy egyáltalán leszen-e koncert. Majd a megtartódik felvilágosítással a zsebünkben nekiindultunk. Szerencsére a kezdés előtt tíz perccel elállt az eső, csak a szél és a távolodó villámok maradtak.
Zsuzsi imádkozott, nehogy belénk csapjon a villám :)
Az első dörgés után kiszámoltunk, hogy lehet kb. 10 percünk még míg ránk szakad az ég és Zs. parázós unszolására az autóban kerestünk menedéket. A fejünk fölé érkező égijátékot így biztonságból figyelhettük. Az égzengést viszonylag csendes eső követte. Koncert kezdet előtt megkértük Istenlábát, hogy derítse ki (az eget is ha tudja), de leginkább, hogy egyáltalán leszen-e koncert. Majd a megtartódik felvilágosítással a zsebünkben nekiindultunk. Szerencsére a kezdés előtt tíz perccel elállt az eső, csak a szél és a távolodó villámok maradtak.
A koncert fergeteg volt, bár kicsiként=alacsonyként mindig vannak nehézségek. Nálunk (a csajokat is magam mellé értve) szinte mindenki nagyobb. A Budapest Bár most sem okozott csalódást Ferenczi Gyuri és Szakcsi is hozzátette a magáét, jó kis buli volt, aminek a végét követően (éjjel egy után) ismét eleredt az eső.
Hazafelé menet - mint később kiderült - halálos kimenetelű baleset intett mindenkit óvatosságra.
ez a fotó a bama.hu-ról van.
2010. augusztus 6., péntek
Ördögkatlan, a mezitlábas
Szerdán a csajokkal és Istenlábával elmentünk Nagyharsányba a fesztiválmegnyitót követő Quimby koncertre. Tudni kell, hogy a három falu Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya hétköznapokon nem épp izgalmas helyek,
még sosem láttam tömegeket erre vándorolni, csakúgyból. Kivétel ez alól a Szársomlyó, ami igazi természeti kincs.
Ehhez mérten kell elképzelni ezt a fesztivált, aminek a szervezői persze mernek nagyot álmodni és olykor összefüggésbe hozzák e fesztivált a Művészetek völgyével is, főleg mivel annak elmaradása szerepet játszott ennek életrehívásában. Na ez a mondat már szinte olyan, mintha a főszervező Bérczes László és a mellette csendesen mosolygó Kiss Mónika hozta volna össze. A nyitány elején Törőcsik Marit, majd Cseh Tamást hallhattuk felvételről, ezt követte a fentebb említettek nem épp összeszedett nyitóbeszéde amit leginkább a zagyva jelzővel tudnék illetni.
A közönség nagy részét a helyiek teszik ki, miután ezer forintért kaphattak jegyet az öt napra, nyilván részt is vesznek az eseményeken ami az ő szempontjaikat tekintve abszolút pozitív, közösségteremtő erővel bír. Szerintem azért kilógtak a szokásos fesztivállátogató sorból, de a sokszínűség ugyebár jó dolog. Gondolom ennek jegyében sétálgatott valaki pórázra kötött kecskével a koncert előtt. A szokatlan, újító jellegű kecskesétáltatás azonban mindenki arcára mosolyt csalt, ergo társasalmi és emóciós szempontok tekintetében pozitív tevékenység.
Nem tudom, hogy csak jókor voltunk e jó helyen, de nem kellett órákig sorban állnunk a sörért. Kajához már nem lehetett ilyen simán hozzájutni a sportpálya büféjében, mivel elromlott a mikro. Szerintem ennek a helyzetnek igeni is volt "mezitlábas" komikuma, már azt sem értettem miért csak egy mikro van egy büfében ennyi emberre, de annyira azért nem izgatott a dolog, tekintve, hogy nem akartam enni :)
Viszonylag időben aztán színpadra lépett a Quimby, és Kiss Tibi beavatott bennünket, hogy a kivetítőn épp látható, de nem hallható Cseh Tamás szájából a "fesztivált megnyitom" mondat hangzott el (egy régebbi ördögkatlan megnyitón rögzített anyagból). Aztán indult a buli. Sokkal lazábban és fesztelenebbül, több közönség felé intézett megnyilvánulással, mint általában megszoktuk. Köszönhetjük ezt valószínűleg annak is, hogy Kiss Tibi valami módon kötődik a fesztivál létrehozásához, vagy védnökségéhez - konkrétan nem tudom, csak hallottam valahol. Mindenesetre Tibi a koncertet követően is aktív résztvevője Líviusszal együtt a fesztivál további programjának.
A koncert igen jó hangulatban zajlott, ezen még az olykor eltávozó elektronok sem változtattak. A hangosítási problémák oldásaként, dobszólót hallhattunk, és igazi feladat jutott Tibi elmaradhatatlan hangosbeszélőjének :) A felmerülő problémák is hozzájárultak ahhoz, hogy egy igazi jó buli részesei lehettünk. Amíg össze lehetett terelni egy két kóborló elektront játszottak is a fiúk. Igaz néha kicsit necces volt a dolog, mert arra már nem maradt energia, hogy ők is hallják magukat, dehát mi úgyis tudjuk a szöveget és a dallamot is, hát javítottunk azon a pár fals hangon :)
Plusz ajándékként muzsikált nekünk egy kicsit Ferenczi György is, aki szintén a fesztivál teljes ideje alatt tevékeny részese lesz több programnak.
Szóval bár már a III. Ördögkatlan kezdődött szerda este, de azért még mindig kicsit tenyeres-talpas-mezitlábas, ami nekem - aki először veszek részt a fesztivál pár programján - kicsit szokatlan és faramuci, de valahol olyan bájt ad az egésznek amitől mégis szerethető.
Sajnos a tegnapi Boban Markovic és Rúzsa Magdi közösre senkit nem tudtam rábeszélni, hogy kijöjjön velem, de ma ha az idő kicsit kegyes lesz hozzánk már délután meghallgatjuk Rutkai Borit és a Specko Jednot, éjszaka pedig a Budapest Bár zenél, közben pedig csak akad egy-két sör, némi harapnivaló és valami program mindezek aláfestéseként.
Sajnos azonban a pillanatnyi helyzet így néz ki:
2010. augusztus 2., hétfő
Előre megfontolt szándékból elkövetett nyugtonmaradás
Miután a csajokkal nagyon szeretnénk, hogy Istenlába az Ördögkatlanra fuvarozzon bennünket két egymást követő napon, így most a tudatos nemnyaggatás és valagmegüési projektet gyakorolom - nem megy könnyen - és még azt is hagyom, hogy nála legyen a távirányító.
Ja, és nem elfelejteni, augusztus 10-én a pécsi Dóm téren Buena Vista Social Club!!!
2010. augusztus 1., vasárnap
Hurrá, nyaralunk
Szerencsénk volt, az időjárás lassan reagált a balatonparti megjelenésünkre, és így másfél nap is rendelkezésünkre állt strandolni. Szerencsére a gyerekek már napokkal előttünk megkezdték a nyaralást, így azért nekik ennél több is jutott.
Aztán az utolsó nap azért ráhúztunk még egy strand napot, igaz akkor már csak én vágtattam lelkesen a húsz fokos vízbe, a fiúk mind kimenekültek, megállapítva, hogy nyilván nem vagyok normális.
Azért nem hagytam, hogy legyűrjön a mocsok idő, meg a járulékos szarulvagyokság és igyekeztem elszórakoztatni hol magamat, hol másokat :)
Így míg kettesben voltunk két helyszínre is elmentünk Csík zenekart hallgatni. Siófokon ott volt a Tibi is :) ezzel aztán annyira belelkesítettem Mócát, hogy elmentünk Szemesre is, de ott meg már nem volt A Tibi :( ettől viszont mi még jól éreztük magunkat.
A gyerekek csatlakozása után - szerencsére inkább csak hűvös volt, és ritkán esett - (vicces, hogy ez már szerencse, miközben húsz fok körül volt a hőmérséklet) azért igyekeztünk gyerekbaráttá válni. 
Így megtekintettünk egy military parkot, naná, hogy Istenlába kedvéért. Szerintem rohadt uncsi volt, és nem is lehetett mindenbe beleülni, belenézni, mint ahogy az a szórólapon volt, de nem szólhattam egy szót sem, mert Istenlábának sem szívecsücske a Csík, A Tibi meg főleg nem :)
Aztán például lógáztunk lábat is....de még az is előfordult, hogy olykor kisütött a nap. Persze elővigyázatosságból ilyenkor is tetőt kerestünk a gyerekek feje fölé :)
és mivel ismét nagy sikerrel abszolváltunk egy amúgy pocsék nyaralást, így elnyertük méltó jutalmunkat (és hazajöhettünk :))
... hát itt a vége, fuss el véle, leginkább pedig azok meneküljenek akik annyira ostobák, hogy velünk egy időben járnak nyaralni.
Címkék:
Balaton,
Csík zenekar,
Kiss Tibi,
nyaralás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
