Előre megfontolt szándékból elkövetett nyugtonmaradás

Miután a csajokkal nagyon szeretnénk, hogy Istenlába az Ördögkatlanra fuvarozzon bennünket két egymást követő napon, így most a tudatos nemnyaggatás és valagmegüési projektet gyakorolom - nem megy könnyen - és még azt is hagyom, hogy nála legyen a távirányító.

Ja, és nem elfelejteni, augusztus 10-én a pécsi Dóm téren Buena Vista Social Club!!!

Hurrá, nyaralunk

Szerencsénk volt, az időjárás lassan reagált a balatonparti megjelenésünkre, és így másfél nap is rendelkezésünkre állt strandolni. Szerencsére a gyerekek már napokkal előttünk megkezdték a nyaralást, így azért nekik ennél több is jutott. 

Aztán az utolsó nap azért ráhúztunk még egy strand napot, igaz akkor már csak én vágtattam lelkesen a húsz fokos vízbe, a fiúk mind kimenekültek, megállapítva, hogy nyilván nem vagyok normális. 

Azért nem hagytam, hogy legyűrjön a mocsok idő, meg a járulékos szarulvagyokság és igyekeztem elszórakoztatni hol magamat, hol másokat :)

Így míg kettesben voltunk két helyszínre is elmentünk Csík zenekart hallgatni. Siófokon ott volt a Tibi is :) ezzel aztán annyira belelkesítettem Mócát, hogy elmentünk Szemesre is, de ott meg már nem volt A Tibi :( ettől viszont mi még jól éreztük magunkat.

A gyerekek csatlakozása után - szerencsére inkább csak hűvös volt, és ritkán esett - (vicces, hogy ez már szerencse, miközben húsz fok körül volt a hőmérséklet) azért igyekeztünk gyerekbaráttá válni. 

Így megtekintettünk egy military parkot, naná, hogy Istenlába kedvéért. Szerintem rohadt uncsi volt, és nem is lehetett mindenbe beleülni, belenézni, mint ahogy az a szórólapon volt, de nem szólhattam egy szót sem, mert Istenlábának sem szívecsücske a Csík, A Tibi meg főleg nem :)

 Aztán például lógáztunk lábat is....

de még az is előfordult, hogy olykor kisütött a nap. Persze elővigyázatosságból ilyenkor is tetőt kerestünk a gyerekek feje fölé :)

és mivel ismét nagy sikerrel abszolváltunk egy amúgy pocsék nyaralást, így elnyertük méltó jutalmunkat (és hazajöhettünk :))

... hát itt a vége, fuss el véle, leginkább pedig azok meneküljenek akik annyira ostobák, hogy velünk egy időben járnak nyaralni.

Zagyvaposzt(humusz nélkül)

Mára elkezdett hatni a vérnyomáscsökkentő, 120/80 tud lenni a vérnyomásom, gyakran még kevesebb is. És mivel ez a tisztára normális paraméter erősen szokatlan nálam tiszta álmos vagyok ilyenkor. Ma már kellett kávét innom, mert azt hittem a pakolás közben állva elalszom :)
Szerencsére ma egyszer sem voltam rosszul, bár itt most már melegszik az idő, nem olyan kellemesen hűs szellős, mint tegnap.
A tegnapról jut eszembe, hogy este megint bementünk Istenlábával a városba fagyizni, meg mászkálni egy kicsit a langyiszélbe. És megállapítottuk, hogy jót tett a városnak az EKF, és a főteret leszámítva, amivel azért még nem "százas" a barátságunk (na meg leszámítva mik még el sem készültek), úgy szeretjük ahogy van. Annyi jó kis zug van benne.
Tegnap a Kultúrkertben söröztünk, ami az "itt laktam :)" hely mellett a másik nagy kedvencem.

Mivel holnap reggel a kicsik elindulnak a táborba már jól kiterveltem egy munkautáni csavargást, vagy egy csavargós estét, erre ehelyett drága anyósom érkezik, persze a cirkuszfesztivált is lehet többféleképp értelmezni.

Bebének tegnapra megfájdult egy foga, úgyhogy ma még sürgegyorsba fogorvoshoz kellett mennie.

Jajj, úgy fognak hiányozni!

A melóhelyen fárasztó festési munkálatok vannak, illetve a pakolás fárasztó, mert nyilván nem én festek. Bár, mint azt már bebizonyítottam egész jól festek :)

Már csak kettőt kell dolgozni menni :) És aztán "nekem a Balaton a Riviéra".

Persze a szabadság itthoni részére is találtam már programot :)

Pl.

2010. július 31-én a pécsi Sétatéren ad koncertet a boszniai születésű nagyszerű zenész, aki az Emir Kusturica filmekhez szerezte meg a nemzetközi hírnevét, ő nem más, mint Goran Bregovic´.

A fergeteges koncert, a teljesen egyedi hangzásvilágával világszerte minden embert lekap a tíz körméről.

Aztán meg itt van az Ördögkatlan Fesztivál.

És akkor még nem beszéltem erről:

Orquesta Buena Vista Social Club® koncertje - Pécs, Dóm tér

Egy kis ízelítőért katt ide. 

Na ez most gondolatilag (sem) volt összeszedett, viszont kiviláglik belőle, hogy élek, néha el is járok itthonról, kedvem lankadatlan, és tényleg van EKF, meg még biztos egy csomódologság kiderül, vagy nem.

 

Kösz, jól vagyok...

Na, annyira azért nem, de azért egy kicsit néha jól vagyok.
Augusztus végén, szeptember elején egy csomó kardiológiai vizsgálatra kell majd mennem, addig kaptam gyógyszert a vérnyomásomra.
A meleget egyáltalán nem bírom, de ma tíz fokot hűlt a levegő, és rólam mégis patakokban csorgott a víz. Konkrétan a fejemről. És ahogy jön a csorgás utána rögtön rosszul is leszek, aztán viszonylag gyorsan helyrejövök. Nem tudom, hogy egy új gyógyszertől van-e, vagy egyszerűen csak a meleg és a keringési zűr okozza, de elég pocsék. Ma el is gondolkodtam, hogy lehet, hogy klimaxolok, én meg azt hiszem, hogy épp összeomlik a keringésem. Teljesen váratlan helyzetekben vagyok képes "így járni", például semmittevős-bambulós üldögélés, légkondicionált vásárlás, autóban ülés.... közben. Azért tegnap bementünk Csabival este kettesben (a kicsik a héten annyit mászkáltak a mamival, hogy nem volt kedvük) egy kicsit sétálni a városba, rengeteg jó program van, és hatalmas nyüzsgés, sajnos mindeközben rámjött a vízfolyós rosszullét, így tíz körül hazajöttünk.

Baromi jó, hogy a városban a tűzcsapokra szereltek csapot, így bármikor hűtheti magát az ember, akkor is ha épp nincs a közelben szökőkút, bár most már az is mindig van a közelben. Tiszta szökőkutak városa :)
Nyaralni csütörtökön megyünk, de szerdán még dolgozunk. Remélem megérem, mert holnap az Intézetben festés kezdődik, ami nem épp kellemes az én állapotomban.
A kicsik már kedden indulnak a táborba.
Ja a sarkam is tök gáz, mivel a gyógyszer szétcseszte a májam és nem szedhetem tovább, így marad a fájdalom. Fájdalomcsillapítás céljából MBT-be járok (úgy kaptam egy kedves kolleganőmtől), eddig azt gondoltam, hogy ez az egész egy humbug, de be kell látnom ez esetben tényleg tudhat valamit a gyártó, mert nagyon kényelmes a cucc, és totálisan kíméli a sarkam. Így aztán azt hordom éjjel-nappal, szoknyához, nadrághoz, csúnya, de hasznos :)
Szóval voltam már jobban is, illetve eddig majdnem mindig jobban voltam :( (kivéve mikor elvesztettem a pajzsom, mert akkor pl. sokkal rosszabbul is voltam, és azt is túléltem), de ezért megvagyok.

Felkészülni....

Közeledik a nyaralás :) úgy tűnik talán meg is érem, így aztán belevetettem magam a felderítésbe. Istenlába már kétségbeesetten fogja a fejét, hogy hogyan lesz ebből pihenés, de azért vigyorogva konstatálja, hogy úgy tűnik megmaradok, és visszakapcsoltam szervez-tervez, jön-megy üzemmódba.

A mai napon az alábbi élvezetes felfedezéseket tettem:

III. Siófolk Fesztivál 
2010. július 23.,  péntek  --> 2010. július 25.,  vasárnap


 Művészetek völgye 2010

Hát ez nagyon uncsi

Ma már jobban vagyok, lazán tudok mászkálni, még mostam is... és baromira unatkozom. A srácok lent játszanak, az anyukám főzött, én meg bámulom a buta tévét, épp semmi kedvemre való sportműsor sincsen. Vagy próbálok olvasni, de egyszerűen nincs türelmem már tovább ülni a seggemen, szerintem délután fogom magam és lelépek innen :) Előtte azért majd megmérem a pulzusom, de hatvan felett tuti itt sem vagyok :) elvégre még élek.

Cifrázom

Olyan jól meg tudok lenni a semmi sem történikben, nem is értem mi a szarnak történik állandóan velem valami. Tegnapelőtt este szarul éreztem magam, mivel a pajzsommal kapcsolatosan szoktak szívproblémáim lenni, így ez a dolog annyira váratlanul nem ért, hogy pánikba essek, de mivel eltért a szokásostól így elugrasztottam Istenlábát a Mammerhoz a vérnyomásmérőért. Még szerencse, hogy nem azonnal gyógyszert vettem be. Eddig ugyanis gyógyszert kellett szednem a magas (100 feletti pulzusomra), két napja viszont minden gyógyszerszedés nélkül sem megy 50 fölé a pulzusszámom. Azért - ahogy mindig is szoktam - gondoltam, hogy reggelre csak rendbejövök. De nem. Reggel felébredtem, ami nem volt nehéz tekitve, hogy alig aludtam, vérnyomásmérés: 160/100 pulzus:39. Na ekkor azért már megijedtem, de azért elmentem dolgozni, gondolván mégis csak biztonságosabb a munkahelyen (ahol elvileg orvosok is vannak és egy köpés a klinika), mint itthon három kis gyerekkel, akikre esetleg ráhozom a frászt ha valami történik velem. Istenlába bevitt kocsival, csak pár lépést kellett gyalog megtennem, de az is eléggé megviselt. Miután a bérkező M. barátnőmmel megvitattuk a helyzetem én lefeküdtem, ő pedig vad telefonálásba kezdett, doktor után doktorral, mentőssel... aminek az lett a vége, hogy  jött a mentő (hallgattak, mértek, vittek) és elszállított a gyalog két percre lévő klinika sürgősségi osztályára. Mindeközben én elég hülyén éreztem magam, mert bár nem voltam épp a toppon, de azért szerintem simán át tudtam volna menni, de állítólag 40 pulzussal ilyet már nem nagyon kell csinálni.
A sürgősségin aztán jött az intravénás kanül, vérvétel, újabb ekg, aztán kikérdezett a doktor, majd közölték, hogy üljek szépen le és várja az eredményre. Ott ültem reggel nyolctól délután háromig. Mindezt anélkül, hogy egyszer is megmérték volna a pulzusomat, vagy akárcsak rámnéztek volna. Mikor meglett a véreredmény elküldtek egy hasi UH-ra, mert nagyon rosszak lettek a májeredményeim - valószínűleg annak a következméyeként, hogy a sarokcsont gyulladásomra rengeteg gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapítot szedtem mostanában. Az UH-on az összes meglévő problémámtól függetlenül megállapították, hogy megszámlálhatatlan apró epekövem van (tíz felett). Aztán vissza sürgősségire, ahol további órákat vártam az UH leletre, és végül anélkül távoztam, mikor már tulcsordult a hócipőm. Ma a kollégáim felhívták az UH-t ahol kiderült, hogy még mindig nincs leletem - még jó hogy nem vártam tovább -, mert a leletet csak az a doki írhatja alá, aki az UH-t készítette, és ő már elment, és csak holnap lesz.
Őszintén mondom a legmocskosabb szájú kocsis is megirigyelhetné azt a cifrát amit én gondolok erről az egészről.
Végül is a pulzusommal kapcsolatban semmi eredmény nem született. Az ekg lelet nem indokolja..., ja és rajta van még a papíromon, hogy az ott tartózkodásom alatt újabb bradycard esemény nem történt. Konkrétan a kutya sem mérte a pulzusomat, egyszer sem. Mi mértük meg az intézetben mikor visszamentem, és a gyaloglás után votl 60, tehát míg csak ücsörögtem a sürgősségin, bármilyen ideges is voltam a végére biztos, hogy nem volt több 50-nél.
Hogy a családom felnőtt része megnyugodjon most itthon maradtam 3 napra. A pulzusom két kávé után most 50, de például porzsívózással 70-re is fel tudom vinni. Azt a pulzust amit eddig gyógyszerekkel igyekeztem 100 alatt tartani. És az ég adta világon egyetlen doktor sem érdekel, hogy vajon mi a szar ez. Mert végül is 50-es pulzussal - ahogy a háziorvosom mondta - nem hal meg az ember, 60 felett meg már normális, ergo ha nem tekintjük az előzményeket nincs is olyan nagy gáz, éppen csak felére csökkent a pulzusszámom. Ha ez egy normális emberrel történik esetleg már nem is él, szóval örülhetek, hogy ilyen magasról indultam.
Dumbledore persze pont el van utazva, de azt modta, ha hazaért majd intézkedik. Közben a csajok is igyekeznek mindenféle ismeretséggel bejuttatni a szívcentrumba, ahol viszont gyakorlatilag minden orvos szabadságon van és a betegeket arra a klinikára irányítják át, ahol a tegnapom töltöttem.
Szóval most nincs más hátra életben tartom magam hétfőig mindenképp, mégpedig úgy hogy közelébe sem megyek orvosnak.