Munkaterápia

gyanánt tegnap rendet tettem a ruhásszekrényemben, és Benedekében is.

Ma reggel kefírt ettem, ebédre salátát, viszont mikor hazajöttem kacsazsíros kenyeret lilahagymával, így a fogyókúra projektre való felvezetést elkezdettnek minősítem, hiszen sokkal hosszabb ideig ettem "egészségesnemhízlalót" mint igen, és állítólag minden csak nézőpont kérdése. Az én nézőpontom pillanatnyilag itt van :)

Kétszer is meglátogattam ma Dumbledoret reggeliztetés és ebédeltetést céljából (etetni nem kell, csak nem szeret egyedül..., meg melegíteni is kell, meg mosogatni...., ettől nálunk van akit a hideg ráz, de nekem ez valahogy olyan természetes, aki rászorul azon segítünk... arról nem is beszélve, hogy mikor semmi baja akkor is mi melegítjük a kajáját és mossuk el a tányért, na bumm... egy mosogató Dumbledore teljesen életidegen lenne). Már egészen fitt, tud járókerettel szobakört tenni, meg egy kicsit ülni... Végre van egy kis csibészes csillogás újra a szemébe és a humora is visszatérőben van. Jót röhögött, mikor egy szintén vörös hajú kolléganőmmel együtt érkezvén közöltem vele, hogy megjöttek a vörösök.

Közölte velem, hogy én csak ne idegeskedjek (az állás miatt), de én idegeskedek. Tudom, hogy nem minden valóság a népmesékben....

Felgyülemlett szabadidejében Dumbledore gondolatait diktafonra mondja, ahonnan én "papírra vetem", teljes erőbedobással és vidámsággal. Még hálás is vagyok érte, mert legalább elfoglalom magam, és nem agyalok olyasmin amire úgysincs befolyásom.

Ma egy rémes epizód emlékeztetett arra, hogy nem kell ellenség annak akinek "barátai" vannak, de a nehézségeket családfői utasítására innentől Istenlábára passzolom, ő meg elbánik velük.

Az unokatesóm ma végre elvált a négygyerekes luvnyával házasságot törő szélsőséges férjétől. Már azért is megérte, hogy én a nap végén mondhassak egy hurrát!

Bebe megint fosik-hányik-torokfájik. Reggel még elment iskolába, azt gondolván, hogy nincs annyira rosszul, aztán meg ott hányt szegény.... Nehéz dolog ez, mert sokszor fáj itt-ott reggel, aztán meg minden rendben van. Ha viszont minden itt-ott bajra itthon marad akkor nagyon lemarad, és a tempó brutális....

Soma ötösre mondott fel egy verset, és 4/5-öt kapott angolból, pedig ő diszgyerek...

Vitya a mi házi "fizikusunk" holnap ír fizikából...., pedig elég rémség van az életemben e nélkül is.

Széttört egy hátsó fogam és nagyon fáj. Félek a fogorvostól. Nem kicsit. Ebből kifolyólag a helyzet nem tudom mikor rendeződik...

Ha a mai napomból mérleget kéne vonnom az igen negatív lenne, de Istenlába valami csodálatos gyagyanő megnyugtató képességgel rendelkezik, és ha azt mondja, hogy minden rendben lesz béjbi akkor én gondolkodás nélkül hiszek neki.

Istenlába a legjobb dolog, nem csak a mai napomban....

Míg ezt leírtam Bebe újra hányt :(

túltervelt vagyok...

persze ha "v"-t "h"-ra cseréljük úgy is abszolút helytálló a cím :(

A fényhiány sosem hatott túl jól rám - és személyes sértésnek veszem, hogy még midig tél van -, ráadásul életem alakulása is nyomasztó. Elég régóta ismerem már magam - vagy mégsem? - ezért mindenféle terveket szövögetek a jövőre nézve.

Mert ha például munkanélküli leszek azt valahogy túl is kell majd élni, az sem árt ha ép ésszel, ha pedig a B verzió jön be és lesz munkám, de máshol.... - akármennyivel jobb is minden szempontból a mostaninál - az különösen viselős lesz....

Az A verzió egyre távolabbinak tűnik, szóval annak, hogy ugyanitt munkám legyen a jövő hónaptól is az esélye... esélyt lehet mérni negatív számmal? Erre mondta Istenlába, hogy ha mégis ott lesz munkám, neki meg végig kellett hallgatni ezt az irdatlan sok rinyálását, akkor szétrúgja a valagam :)

Szóval A verzió, B verzió.... tervezni jó, jobb mint belezuhanni a nagy szürke depibe.

Ha munkanélküli leszek (Istenlába állítja, hogy csalódott leszek, ha nem) kitakarítom az egész lakást - egy hét alatt, különben elsumákolnám -, rendesen, nem úgy ahogy szoktam :) ...
Fényképezni fogok... (akkor is ha nem süt a nap)
Kreatív olcsókonyhával beosztom ami jut...
Szépen sorban állok a munkanélküli hivatalban ...
Nem fogok mindennap sírós önsajnálatba borulni...
Örömforrásként kreatív leszek...
Igyekszem megóvni a családomat a bennem dúló vihartól (ezt edzésként nem árt ha már most elkezdem).
Lefogyok tíz kilót, ha belegebedek is, akkor is, csakazértis, mert nehogymáne (lehetőség szerint nem tíz év alatt)

Húúú, de mennyi tervem is van, de jó is lesz nekem!

És a mai naptól minden erőmmel azon leszek, hogy a fentieket elhiggyem! 

"asszem ráérek"

Kossuth Lajos azt üzente

Kígyóbékavarjúháj...

... vagy a pozitív energiák, vagy "egyszerűen csak" csoda, de Dumbledore egyszercsak úgy döntött, hogy megkísérli a visszatérést a valóságba, és lőn...
Tegnap reggel mikor megszólalt a telefon másik végén majdnem leestem a székéről, és annyira rám jött az öröm, mint már régóta nem.
Ma a telefonokat személyes találkozással is fűszereztük, meglátogattuk a lányokkal, megírtunk egy-két levelet (az én érdekkörömbe tartozót is), le is fárasztottuk szegényt. Eszméletlen, hogy több mint két hétig volt kivonódva a forgalomból és ehhez képest az agya az utolsó kommunikációtól folytatja az ügyeket :) Sajnos fizikálisan nincs ennyire a toppon, de idővel biztos az is meglesz, még számos kisebb-nagyobb beavatkozás vár rá..., de most már rajta van az úton.
Mindannyiunkat felvillanyozott ez a változás, és hatalmas jókedvtől viháncoltunk egész délután, sokszor nem is értem, hogy lehet ennyit nevetni.
A minap azt mondta nekem valaki, hogy olyan vagyok, mint a tábortűz, mindenki körém gyűlik :)

Mikor jó akkor a legrosszabb

 

(Forrás: www.clowneckie.com)

Ma megint annyit nevettünk - nem mintha sok okunk lett volna rá - összegyűlünk délutánonként a titkárságon és mint a verebek csicsergünk, nevetünk, és Dumbledoreon törjük a fejünk, hogy vajh mi van vele, és mikor fog már végre egyszer felhívni minket, és hogy jó lenne látni, mert biztos jót tennénk neki :), mert ugyan ki ha nem mi :) Ma beszéltem Rábapartikatával titkos dolgokról, meg hogy milyen jó, hogy jövő héten jön, mert aztán én már nem... A hírt neba.... felkiáltással és döbbenettel fogadta, pedig hát alig alig ismerjük egymást, viszont fantasztikusan tudunk fejben spirálozni :) és csak fecsegtünk a telefonban is, aztán meg a többiekkel fésztufész is... Majd délután míg negyed öt és háromnegyed öt között itthon töltöttünk egy kis időt a fiúkkal leültem a konyhába és teljesen megszottyantam, mert mikor ennyire jó, akkor annyira rossz belegondolni....

Aztán elmentünk aikidora Bebével és kicsit terelődtem, meg bevásárolni is kellett, aztán vigaszként főztem egy kis kaliforniapaprikásgombáschilisbazsalikomospestos tésztát, beszélgettem Chilivel (nem a tésztában lévővel), bekenegettük a szárnydudorát... Aztán ahogy ismét leültem megint teljesen megszottyantam. Lehet, hogy csak leülnöm nem kéne?

Aztán ott van még a naplopó, vagy áldozat (mártír) dilemma is. Miszerint munkanélküli segélyen tengődő (egy darabig biztosan élvezetes) üzemmódba kéne kapcsolnom, vagy felül kell kerekítenem a realista énem (nem tudom egyébként, hogy van-e nekem ilyen) és el kell vállalnom az első adandó bármily szart is a túlélés érdekében (mint pl. nagyembertitkár (ijesztő), vagy hirdetős újság adatrögzítője (rémes), vagy.mittom én, hiszen minden nap találok valami szart, ahová aztán lelkiismereti okokból CV-t küldök, és miközben lenyomom az entert azon imádkozom, hogy nehogy engem akarjanak. Egyébként imáim e téren meghallgatásra találnak - úgy tűnik erősen válogatnak odafent az imák között. 

És egyébként is semmi nem akarok lenni, komolyan semmi, csak én most, illetve most már nem annyira, inkább pár hónappal ezelőtti én szeretnék lenni. Olyan nagy kérés ez?

És közben tudom, hogy most már annyira közel van, és napról napra nehezebb lesz és szomorúbb leszek, és azt nagyon utálom, inkább mérgesdühös-haragvósnyűgös, csak szomorú ne...

Köszönöm a támogató kommenteket és javaslatokat

Nos, a tanárnő nem válaszolt. Reggel bementünk az iskolába - a gyerek érdekében nagyon óvatosan - és beszéltünk azzal a tanárnővel - aki egyébként ig.h. is - aki a táborozást intézi. Hát elég "bután" nézett mikor előadtuk neki a "nem mehet Soma a táborba ha...." verziót, és azt mondta, hogy a gyerekek csak iratkozzanak fel. A héten lehet még jelentkezni, jövő hét körül kiderül kik mehetnek, mert általában kétszeres a túljelentkezés (ezt eddig nem tudtam, nyilván szerencsések voltunk, hogy Soma eddig mindig befért).
Amennyiben a tanárnő képes ezen a szinten leállítani magát akkor részemről ennyi, ha nem akkor nyilvánvalóan jön az igazgatónő - aki vszeg majd védi a mundért - persze van neki is főnöke az önkormányzatnál, de ezt már én se szeretném, mert pillanatnyilag e nélkül is van elég gondom, ez már csak az a bizonyos hab...

 Dumbledore az elkövetkező pár hétben nem valószínű hogy kommunikatív állapotba kerül, így a jelenlegi állásomnak befellegzett április elsejével.

Egy lehetőség van, de az is nagyon képlékeny még, szóval vékony jég....

Reálisan nézve pillanatnyilag 90% sansz van a munkanélküliségre, igyekszem úgy gondolni erre, mintha nem ez lenne a világ vége, - de mivel a közalkalmazottság már felemésztette az alig tartalékokat is - nyilvánvalóan világvége közeli állapot.

Nincs karikás ostorom, nem hordok bő gatyát, és ha tehetném úgy húznék el innen, mint a vadlibák.

Kisodródva

Szeptember óta, mikor is a használt tankönyvek és munkafüzetek a birtokunkba kerültek nem volt iskolai felháborodásra okom. A mai napig.
Ma - előbb eljöttem a dolgozóból - és elmentem a suliba a gyerekekért, ahol összefutottam a Soma osztályfőnökével. Szóba is került azonnal az erdei iskola - ahová Soma már mondta a tanárnőnek, hogy ő nem tud menni - hivatalos megkeresés pedig ez ügyben nem érkezett.
Igyekeztem én is elmagyarázni a tancinőnek, hogy a pillanatnyi helyzetünkben ez - nálam jobban senki nem sajnálja -, de nem fog menni. El is magyaráztam neki, lépésről, lépésre, de ez csak kötötte az ebet...
Hogy akkor szerez nekem 1-2 ezer forint támogatást a diáktanácstól, blablabla, de ez mégse járja, hogy nem...
És különben is Soma jelentkezett a nyári táborba, és hogy adja az ki magát, hogy arra van, erre meg nincs, ezt is elmagyaráztam neki... tök fölöslegesen. Ő ugyanis közölte velem, hogy ha Soma nem megy a KÖTELEZŐ erdei iskolába akkor táborba sem mehet. Soma állítja, hogy ezt vele már többször is közölte!!!
Aztán hazajöttem és tehetetlenségemben jól kisírtam magam. Mégis egy tanár akinek a gyerek az első kéne hogy legyen, és amúgy is, hogyan képes ilyen helyzetbe hozni a gyerekemet és engem (mind ketten ott voltunk az aulában a beszélgetés alatt). Milyen világ ez?????!!!!!!!
Istenlábával mindenesetre holnap nem a munkahelyünkön jelenünk meg a munkaidő kezdetekor, hanem elmegyünk szépen az iskolába, amiről az ide bemásolt levélben tájékoztattam a tanárnőt is, de komolyan mondom QRVÁRA KI VAGYOK AKADVA!!!!!!!!

Kedves tanárnő!

 

Ma délutáni iskolai beszélgetésünk után tájékoztatom, hogy Soma nem megy erdei iskolába, mert családunk szóban már felvázolt pillanatnyi anyagi körülménye – miszerint április elsejétől munkanélküli leszek, és egy fizetésből három gyermeket kell eltartanunk – a tízezer forint kifizetését nem teszik lehetővé.

Őszintén sajnálom, hogy a kettőnk között elhangzott beszélgetésnek Soma szem- és fültanúja kellett, hogy legyen, mert azt gondolom, hogy az ott elhangzottak nem csak engem, de a gyermekemet is kellemetlen helyzetbe hozták, hozzák.

A nyári táborozás és az erdei iskola összefüggését, miszerint ha Soma nem megy erdei iskolába akkor a nyári táborozáson sem vehet részt, eddig a pillanatig sem megértenem, sem megemésztenem nem sikerült. Ennek tisztázása végett – mivel holnap van a táborba jelentkezés utolsó napja és a kisebb gyermekem is táborozna Somával, de egyedül nyilvánvalóan nem – holnap (szerda) reggel hét óra körül bemegyünk a férjemmel az iskolába és a X Y „nénivel” egyeztetünk.

Azt gondolom, ha a gyerekeim egy éves spórolással összegyűjtik maguknak a pénzt a nyári táborra – ami az adott évi nyaralásuk – akkor nem „büntethetők” azzal, hogy nem mehetnek el az iskola nyári táborába, mert a munkanélküliség miatt amúgy is szenvedő édesanyjuk nem tudja az erdei iskola árát kifizetni. Ennek még a gondolatát is felháborítónak tartom az alábbiak figyelembevételével.

„A közoktatási törvény 114. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ingyenes szolgáltatások körében a nevelési program, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a mindenki számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni. Ez a rendelkezés 2003. szeptember 1-jétől hatályos, amelyet a közoktatási törvény módosításáról szóló 2003. évi LXI. törvény 75. §-a tartalmaz. A módosító törvényhez tartozó indoklás szerint az óvodák, iskolák és kollégiumok gyakran szerveznek olyan, egyébként a nevelési programjukat, pedagógiai programjukat szolgáló intézményen kívüli foglalkozásokat, amelyeknek a költségeit nem tervezik meg. Ezért azokat áthárítják a gyermekek, tanulók szüleire. Sok esetben a múzeumlátogatás, könyvtárlátogatás, erdei iskola vagy más intézményen kívüli foglalkozás igénybevétele egyes tanulók részére azért nem biztosított, mert a szülők nem képesek hozzájárulni a kiadásokhoz. A törvény egyértelművé teszi, hogy az ingyenes ellátás körében ezek a kiadások is a nevelési-oktatási intézményeket terhelik. (K-OJOG-489/2004., K-OJOG-787/2004.)”

Pécs, 2010. március 2.

Üdvözlettel:

                                   SzMÁ