Rémes kezdés utáni...

... remek hetet zártam. Jó napjaim voltak, jó hangulatban :) Olyannyira, hogy csütörtökön meg voltam róla győződve, hogy szerda van :)

Eddig ilyenfajta tévedéseket csak az ellenkező irányba követtem el :)

A fiúk is jól vannak, bár Istenlába délutános volt és vasárnap dolgozik (pedig akkor van az EKF megnyitó, jó lenne ha legalább az eső nem esne)

Függetlenített kfa

Vízkereszt ide, rémkarácsony oda, a kfa még marad :) Olyan kellemes fenyőillat járja be a szobát, és az apró fehér fényecskéket is annyira kedvelem.... és akkor még nem beszéltünk a papagájdíszről, az angyalkákról és a dagadt télapókról... A kfa marad, kész :)

Tőgondolatosan

Életem legszarabb karácsonya után, sikerült az első munkanapot is hasonló szinten hoznom.

Még mindig köhögök. A köhögés fáraszt. A köhögés fáj.

Ha minden nemjót leszámítok akkor jól vagyok :)

A srácok jól vannak, úgy néz ki (lekopogva) meggyógyultak, és az iskolát is túlélték :)

- ennyi -

Európa Kulturális Fővárosa

2010-ben többek között a mi városunk Pécs is.
Ebből az okból kifolyólag indítottam egy PÉCS blogot, ami leginkább a városról és az EKF-ről fog szólni, leginkább objektív módon a saját véleményem nélkül. Az megtartom a zűrnek, ezért néha minden bizonnyal itt is lesznek EKF-es posztok.

Szerencsére a január 10-es megnyitó még csak képletes, a teljes üzemig még van pár hónap, hogy aztán tavasszal a szokásos programok kibővülésével induljon a banzáj.

A korrektség kedvéért annyit el kell mondani, hogy a beruházások sehol sem tartanak. A Zsolnay projektet még csak most kezdték, és bizony több a hiányosság, mint amivel dicsekedni lehet, de mivel én pesszimista is vagyok, meg örök elégedetlen is, és a szkeptikusok társaságának is simán tagja lehetnék, még az is lehet, hogy kész lesz minden (na jó, legalább valami).

Nyilván sem időnk, se energián, se pénztárcánk nem engedi, hogy mindenről beszámoljunk, de igyekszem majd a helyi sajtóból is ideollózni az érdekességeket.

Kalandra fel! klikk ide

kfa

Lassan itt a vízkereszt, és én eljutottam addig, hogy legalább lefényképezzem az idei kfát.
Szerintem ugyan minden évben ugyanilyen (maximum eddig magasabb volt), de én szeretem ezt a pirosgömbös, mézeskalácsos kombinációt.

 

 

 

 

Próbaüzem

 

Ebéd után, látva a derengő napsütést, úgy döntöttem eljött az ideje a próbaüzemmódnak, és meg kéne próbálni élőlény funkcióba kapcsolni.

Bementünk Istenlábával a városba. Megnéztem a könyvesboltban, hogy még szépen várnak a könyvek, amiket egyszer majd talán..., bohóckodtunk sapkákat próbálgatva a 'cundába' (mégiscsak meg kellett volna vennem a fekete fülessapkát, de most már...), majd felsétáltunk a Széchenyi térre, amit 30-án adtak át (de még messze nincs kész). A Kossuth tér, még csak-csak (de mivel még építési terület nem fényképeztem), hatalmas nyitott tér lett a parkoló helyén (alatta mélygarázs), a szobor a tér közepén áll, az önkormányzat épülete szépen passzol az egészhez, a Konzum már nem annyira és az egész végén hosszában ott áll a zsinagóga, szép sárga épülete (szín, kb. annyi van az egész térben) Ha optimista lennék azt mondanám, hogy majd tavasszal biztos sokkal "élőbb" lesz az egész a padokkal..., de a Sétatéren már megmutatták, hogy lehet egy ódon részt "elmodernizálni", így inkább nem kiváncsiskodom.

A Széchenyi tér. Volt olyan ismerősöm aki azt mondta, sírva fakadt mikor meglátta. Most már értem miért. Abszolút sablonos, színtelen, műkövekkel (már most töredeznek) végigburkolt, minden eredetiséget nélkülöző, a belváros hangulatához nem igazodó, viszont minden ízében a mediterrán jelzőre hajtó, kőkupac. Sok zöld eddig sem volt a téren, de eddig legalább volt valamennyi. Most még csak a lehetősége sincs meg egy négyzetméternyi fűnek sem. Nagyon fakó, szintelen, jellegtelen, bárhol lehetne a világon...

Az egésztől olyan érzésem támad, mintha a kőkereskedők érdekvédelmi szervezete tervezte volna a városfelújítást (a minap valaki azt mesélte, hogy a kövek Kínából jöttek - hát nagyon remélem, hogy ez csak egy városi legenda.)

Ha távolról nézhetném az egészet (és ez nem az én városom lenne) lehet, hogy nem idegenkednék tőle ennyire. Próbálok optimista lenni (pont én, hehehe) és azt gondolni, hogy majd tavasszal a fesztiválok és az egyetemisták színt visznek a dologba, meg hátha van valami koncepció az egész mögött, mert ennyire béna nem lehet egy városvezetés (ó, dehogynem)... Én lennék a legboldogabb, ha pár hónap múlva pozitív jelzővel tudnám illetni az átalakulást. Addig is beértem egy jó kávéval és egy sajttortával a Mekiben.

Erőtlen

Össze kéne szednem már magam, mert már csak két nap...
De nekem még mindig nincs semmi erőm, csak dőlök erre, meg arra és alszom napközben órákat. Nem viszem túlzásba a gyógyulást sem. Persze sokat nem is teszek érte (sajnos, ennyi eszem van). Mindig azt gondolom, hogy egyszer csak hipp-hopp meggyógyulok, ha már eleget voltam beteg :) De most már biztos vagyok benne, hogy eleget voltam... mégis ma jobban köhögök mint tegnap, és egy kis tésztafőzéstől is elfáradok. És türelmetlen is vagyok. Most pl. majd az őrületbe kerget az az idióta Yoko Ono, akit a storyn vagyok kénytelen nézni, ha Lennont látni akarom :( Mert persze az által, hogy délutánonként szunyókálok éjszaka itt viribülök.
Ma megállapítottam, hogy szép a karácsonyfa, a fiúk úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna, nem értették, hogy jutott ez ily hirtelen eszembe :)