Kupacolók

Istenlába szerint csúúúúcs vagyok, hogy már ennyi mindent összekészítettem, bár aggódva megkérdezte, hogy Kati tudja-e? :) Már a kötél is eszembe jutott, amit hetekkel ezelőtt vettünk, és az ennyi idő távlatában nálam már nagy szó, hogy bevillant :) Most igyekszem a tök-cukini bandát észben tartani és (találtam három fügét még a tollasoknak). Erősen koncentrálok Cicus sátrára és a bizbaszra amit még vinnem kell. Annyira vicces, hogy egy napra megyünk el itthonról és két napig csomagolunk előtte. Ráadásul telepakoljuk a kocsit. Jajj a hordozót itthon ne hagyjam :) Tuti valami itthon marad... Mindenhol különféle kupacok tornyosulnak.
Holnap reggel elszaladok fodrászhoz, nehogy a kicsi Zombi, izé Chili megálljon a fejlődésbe ha rámnéz. Nagyon izgulok, tényleg nagyon, nagyon-nagyon. Szegény kicsikének biztos sokk vagy sok lesz az utazás. Aztán késő este hazaérünk és új hely, meg sok mi, meg Palkó...
Még szerencse, hogy két hétig itthon leszünk vele gyesen :)
Jajj a golyósfüggönyt el ne felejtsem.

Azt hiszem nem ez lett életem legösszeszedettebb bejegyzése, de rá se rántok, ti se tegyétek.

Dórilány

Annyira szuper dolog történt ma, hogy ....
Írt nekem az iwiwen Dórilány, és felajánlotta, hogy menjünk hozzájuk nyaralni, mert akkor végre találkozhatnánk (amit már évek óta nem sikerült megtenni) ők meg a hétvégén elutaznak, mi meg lehetnénk ott. Mindezt úgy, hogy Dórilány nem is tudta, hogy nehézséges nyaralásmentes nyarunk van. Egyáltalán az elmúlt hónapok borzalmaiból semmit sem tud. Csak úgy magától, "zsigerből". És ebben az egészben még az is nagyon fantasztikus, hogy pont tegnap este és ma délelőtt, miközben telefonszámokat kukáztam konstatáltam, hogy kéne írni neki, hogy mi van vele :)
A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy Dórilányt a DPG-n ismertem meg sok-sok évvel ezelőtt egy alakformálós társalgóban, és jó ha ötször találkoztunk személyesen.
És bár most nem tudunk élni ezzel a szuper ajánlattal, Zombikázásból kifolyólag, de boldoggá tett bennünket, hogy Dórilány nem csak nem felejtett el bennünket, de ....

Hülye cuccok vásárlása

PUfó - gömbszerű kisállathordozó.
Kiválasztása tudományos alapon történt, ebből már tudható, hogy nem én választottam.
A legtöbb ilyen bigyónak ugyanis kemény műanyag teteje van, ami bizony törik, mint azt már a bolti példányokon is látni lehetett. Aztán volt olyan ami ugyan nem törik, és fémrácsos volt, na de annak nem felelt meg a magassága.
Érdekes módon olyan variációval aminek a keskenyebb oldalán lenne ajtó és nem a tetején, csak hatalmas kutya méretűben találkoztunk.
Leküzdve minden akadályt végül is sikerült választani, - még a színébe sem szólhattam bele, pedig volt pink-citromsárga variáció is, ami igen csajos :)), és nem is annyira undi.
Istenlába már szerelt is bele ülőrudat, szóval készen áll...


Másik igen furfangos darabunkat is beszereztük ma.
Nem a lakás tisztán tartását igyekszünk megoldani vele, még csak nem is a közlekedésem könnyíti meg. Egyszerűen a Mizo golyósfüggöny projekt része. Mert a golyósorokat (Hah, hát itt a bizonyíték miszerint van olyan, hogy golyósor, mert eddig mindenki hülyén nézett, ha elmondtam, hogy ez volt a jelem az oviban. Igaz ha a bizonyítást az autóülésből függönnyé avanzsáló folyamattal fogom bizonyítani majd még hülyébbnek hatok), na szóval a golyósorokat rögzíteni is kell valamire, hogy szép függönyt alkotva Katiéknál már csak fel keljen fúrni a helyére. Mivel negyven lyukat kell fúrni a fába Istenlába úgy gondolá, hogy az itthon lévő lécek nem alkalmasak, mert a negyven lyuk adta "perforáció" és a golyók súlya sok lenne a lécnek. Így aztán elmentünk barkácsáruházalni. Hihetetlen módon szembesültünk azzal, hogy a seprűnyél (csak a fa nyél) háromszor annyiba kerül, mint a seprű, ennek a logikáját még nem sikerült megfejtenem.

Na szóval mindenki láthatja, hogy befordultunk a célegyenesbe :) PUfó a hordozó készen áll, a golyók felfűzve. Istenlába beizzítva nyélfúrásra...
Aztán már csak össze kell szedni a gondolatokat meg a "vivendőket".

Bibék, porzók, termők, virágok, ...

Cseh Tamás

Esténként együtt hallgattuk a Cseh Tamást,
Senki mást, csak a Cseh Tamást.
Nevettünk, sírtunk, veszekedtünk,
Hogy ki a hibás.
S a nőkről énekelt Tamás, a Cseh Tamás,
Senki más, a Cseh Tamás, senki más.

Feküdtünk, s gyakran mondtam,
Köztünk a Tamás volt a nagymenő,
Tudta, a nők mitől döglenek,
S hogy mitől mozdulnak a kövek,
Tudta Tamás és senki más,
Csak Cseh Tamás és senki más.

Izgalmas volt az életünk,
Úgy volt, egyszer moziba is elmegyünk,
De sajnos már nem érdekelte semmi más,
Csak azok az évek és Tamás,
Csak azok az évek és Tamás,
Csak azok az évek és Tamás.

A fogkefédet eltetted,
A fényképed a falról levetted,
Kezed a kilincsen, s nem mondasz semmit sem.
Férfias dolog ez, nem vitás,
Pont így csinálta volna Cseh Tamás,
Senki más, csak a Cseh Tamás,
Tán senki más, csak a Cseh Tamás.

Már csak a Stinget hallgatom,
Mert végül elment egy napon,
Ő és Tamás.
Ha tudtad volna Cseh Tamás,
Hogy nem volt rajtunk kívül más,
Csak te Tamás, te Cseh Tamás,
Csak te Tamás, te Cseh Tamás,
Csak te Tamás, te Cseh Tamás,
Jaj, Cseh Tamás, jaj Cseh Tamás,
Csak te, te, te, te, te Tamás,
Te Cseh Tamás, te Cseh Tamás,
Csak, csak, csak, csak ő és Tamás.

/Xantus Barbara - Köszönöm Tamás!/