Vigyázz mit kívánsz, a végén még valóra válik :)

Egyszerűen úúúúúúúútálom ha Istenlába délutános. Szerencsére "csak" 3-4 hetente az, de nekem még az is sok. Én olyan tyúkanyósan bírom, ha mindenki körülöttem van, na. A legutóbbi ilyen alkalomkor a főnökének szabira kellett menni, így Istenlába őt helyettesítette és így délelőtt ment. Most megint egy délutános hét jött, mondtam is neki, hogy milyen jó lenne ha megint megúszná.
Hát megúszta. Úgy megcsípte egy bögöly, hogy annyira bedagadt a keze, hogy nem tudja mozgatni, és ráadásként egy húszforintosnyi vérömleny is van rajta.
Szóval csak óvatosan a kívánságokkal, vagy tessék pontosan meghatározott forgatókönyv szerinti kívánságot előadni :)

Egyébiránt a pasi jól van, be van borogatva folyamatosan ...

Észosztós

Mizo fotó

Nem semmi, ahogy Sámi gumikacsát oktat :), azt meg szinte látom magam előtt, ahogy Csibészke masíroz a doboz és az ágyszéle között, hogy nagy műgonddal "rendet" tegyen :)

Ezt nézd, beszarsz :)

Mizo fotó

Annyira klassz, egyrészt a három "csirke" pofa ebben a háromszög elrendezésben, másrészt ahogy ez a két pasi árgus szemekkel nézi ezt a zöldcsőrű, rózsaszín "förmedvényt".

Mosolycsalogató meseország

Kis Vörös (Gabi58) napvidító csodája

Meseországban csodák vannak. Mindegy hány éves vagy, mindegy hogy érző szívű nőci, racionalista pasi, kislány, vagy ördögfióka vagy. Nem számít milyen napod volt, mi történt veled az előtt a pillanat előtt, hogy kinyitottad e csodabirodalom kapuját, mert onnantól, hogy kinyitottad megszűnnek a gondok, elvarázsolnak a csodák.
Lelkes amatőrök (bárcsak a magukat profinak mondók lennének ilyen kreatívak és lelkesek) saját kézzel készített csodáikat kínálják, elérhető áron, garantáltan egyedi termékek.
Ez a baba itt például nagy szerelmem, és bár sajnos mióta a köz alkalmaz (és még ennek is örülök) nem vásárolgathatok, de már az öröm nekem ha nézegetem (most újra tanulom éppen, hogy a vágyakozás is öröm), és hogy készítője baranyai, mint jómagam. Nem tudom van-e köze (Gabi58) a Bóbita Bábszínházhoz (ha nincs, hát a Bóbita sokat veszít ezzel), bennem minden "teremtménye" csodákat idéz. Ha egyszer rám mosolyog a napocska biztos vagyok benne, hogy lesz egy általa készített babám. Addig is figyelmetekbe ajánlom Göndi Baba, Manó, Angyalka, Arany Manó, és még sok-sok csodáját, hátha találtok közte olyat ami onnantól a ti szíveteket melengeti.
Szóval mindenki csalogassa elő magából a gyerkőcöt, ha arra van igénye, vagy nézegessen, vásároljon ékszert, ruhát, egyéb csodát, de mindenképpen kapja fel a virtuális bocskorát, és nyerje vissza a hitét, hogy mégiscsak ér valamit ez a világ.

Szép napot nektek, azért titkon remélem, hogy nem az általam imádott Kis Vörösre támad gusztusotok :), de ha mégis, hát azt is megbocsátom.

Zombika 1 hónapos :) cukipofa

Egész heti riogatós

Soma nem bírta nézni az üres palántás cserepeket és kísérleti magonc neveldét nyitottak Bebével

A regenyei Lovagi Játékokat ezennel megnyitom

A regenyei kerti lovagok

csirkepaprikás (na ez jobb lett, mint a pirospaprika nélküli paprikáskrumpli :)

Palántázó lovagok, avagy földművesnek álcázott harcimarcik

Na, hát csak nem harapott akkorát az időjárás, mint amennyire ugatott.
Az egész heti eső és ború után a hétvége időjárása egész jóra sikerült.

A szombati kertezést már pénteken áttettük vasárnapra :) mert tartottunk a nagy sártól.
Először még azt gondoltam, hogy egye fene, ha már így alakult akkor elmegyek az osztálytalálkozóra, de aztán inkább Rikit választottam, vele (velük) jobban érzem magam. Az osztálytalálkozók - amik évente vannak - már nagyon unalmasak nekem, és leginkább arról szólnak, hogy lehet fikázni azokat akik nincsenek ott, aztán legközelebb, mikor eljönnek ugyanazok, akkor lehet velük jópofizni, meg hú olyan kár, hogy múltkor nem jöttél, nyalomasegged bla-bla. Szóval nem hiányzik ez nekem, egy parányit sem.
Sajnos, mivel nálunk mindenki csak pofázik ahelyett, hogy cselekedne, ezért szombaton nem volt feltöltött aksim, és így nem tudtam fényképezni, de legközelebb majd pótolom, mert Rikiéknél csodapofa szelíd-barátságos, ámbár borzasztóan félelmets kinézetű, és borjúnyi testű kutyuska lakik. (Tiszta Cujo, esküszöm). Bebe aki még egy tacskótol is fél, egy idő után teljes bizalommal állt le játszani vele :) Mi pedig pezsgős megbeszélést folytattunk az élet dolgairól. Velünk csicseregtek a madarak is...

Mivel a mai a hónap első vasárnapja, így nagyvásár volt. Istenlába már régóta pedzegette, hogy vásárba kéne menni, így reggel azzal kezdtünk. Még szerencse, így szert tettem még 6 tő levendulácskára. A vásárból haza, gyors átöltözés, nyomás umiért, és irány a kert. Az út Gyód felől valami csoda folytán egész jól ki lett javítva, fel lett szórva némi kátránnyal kevert zózott kővel. Üröm az örömben, hogy a szurdokban viszont az eső teljesen tönkre tette az utat, így oda nem is tudunk lemenni ahol nekünk kéne megállni, csak a két kerttel felettünk lévő kedves szomszédnál, aki megengedte, hogy használjuk a beállóját.
A vasárnapra áthelyezett kertezés - apukám minden esőleszviharleszhujujuj károgása ellenére - teljesen sikeres volt. Minden elültetett palánta és miazma vígan tekint a holnap elé, remélhetőleg azok is, amiket ma ültettünk el. Ma az erőspaprika, zeller, rozmaring és levendula vonal erősödött. Na meg a paradicsomok egy-két karóval (hála Istenlábának). Érdekes mód az esőnek sok nyoma nincsen, mindet beszlopál a föld. A szokásos bográcsozás természetesen ma sem maradhatott el, ma csirkét rotyogtattunk, fincsi lett :)
A srácok végre magukra ölthették a lovagi díszt :) Sajnos négyre haza kellett jönnünk, mert Soma holnap bringa kreszre megy valahová Tolnába, és ma még volt megbeszélés a tanárbácsival. Természetesen ahogy megálltunk a lakásajtó előtt rögtön kiderült, hogy egyikünknél sincs kulcs, a Vitya viszont elment itthonról :) Még szerencse, hogy a mammer csak pár percre lakik kocsival, és van nála kulcs (nem véletlen). Szóval nagy nehezen hazaértünk, és Somi odaért időba ahová kellett, majd fél óra múlva ronggyá ázva haza is jött, mert megjött a papa által ígért égzengés.

Istenlába a jövő héten délutános, és dolgozik vasárnap :( Ez már most rémesen hat rám, pedig még el sem kezdődött a hét. Soma holnap versenyre megy, ez az utolsó tanítási hét, Vitya szombaton Pestre megy osztálykirándulni... és még ki tudja mennyi előre nem látott (illetve általam már rég elfelejtett) történés vár rám a héten.
Remélem legalább Dumbledore nyugton marad, és nem jön rá szóömleny, elvégre valahol nekem is kell pihennem :)

hétfői kertezős

talicskás csendélet

..., de a miénk

dúl a levendula

farakás

baltás csendélet horror kedvelőknek