Túlélem, ha beledöglök is

Mikor kicsit jobb lenne már mindig jön valami. Például addig nyúz apám, hogy pakoljam ki anyu szekrényét amíg neki nem állok. Aztán épphogy nekiállok és jön a hasmenés... ami már hetek óta nem kísértett, és mivel megint így jött rám azt gondolom, az anyu dolgoktól van. Aztán jön a sírás/nevetés, hogy valaki aki ennyire nem szeretett/tudott öltözködni mint az anyukám mi a jó francnak halmozott fel ennyi rémes göncöt. Vajon miért volt neki akkora pulóvere ami még rám is nagy, mikor soha meg sem közelítette e méretemet? Régen láttam már ennyi válltömést mint ma :) Sajnos a jó kis 70-es évek beli ruhákból már semmit nem találtam. És hiába túrtam bele minden táskába és zsebbe üzenet sem volt. 

Pedig annyira akartam anya, hogy legyen valami...