Hétköznapi szombat

A szabadság alatt itthon töltött nap miközben Istenlába vadul dolgozik pont olyan, mint egy szombat. Illetve mégsem olyan, mert sokkal jobb :) Fél nyolckor kisomfordálok a konyhában és hosszan elgondolkodom vajon melyik kapszulát dugjam gusztávba, aztán a latte mellett döntök.  Leülök a laptop elé, előtte megfogadom, hogy nem húzom fel magam bármi történt is a nagyvilágban, és végigjárom a szokásos menetet az emailoktól, a helyi híroldalon keresztül az indexig, hogy a végén ideérjek a békés kis kuckómba.

A ház félig üres, Istenlába a nemzetgazdasági helyzeten igyekszik javítani, Vitya és Eszter a Balatonon. Csak a két "kicsi" van itthon. Látszik, hogy már jócskán benne vagyunk a nyárba, mert úgy tűnik az én 184 cm-es apróságom is beletunyult a semmittevésben. Ehhez mindig kell neki egy bő hónap, de volt, hogy addigra lazult bele a nyárba mire vége lett. Szóval úgy tűnik pár hétig megint elfelejthetjük a reggel ötkor kelést. Bebének eddig sem volt gondja az ilyesmivel, illetve az ő gondja a Soma volt, aki ötkor kelt és bekapcsolta a tévét, én felébresztette őt. Most béke van, mindenki alszik :) Én meg élvezem a nihilt. Tegnap még egy két házimunkát azért belecsempésztem ebbe a varázsba, de ma már még lazábbra veszem a figurát. Keresek valami jó filmet és előkapom a horgolótűt, ez a terv.

Tegnap úgysem sokat haladtam, mert a nap nagyobb részét olvasással töltöttem. Az ám az igazi luxus szórakozás, egy négyezer forintos könyvet kiolvasni egy nap alatt. Ennél jobban járok akkor is ha méregdrága fonalból horgolódom, morgolódom. Tegnap átutaltam az újabb fonalrendelés árát még jó hogy Istenlába nálunk nem foglalkozik bankügyekkel és egyéb pénzügyi nyavalyákkal. Biztos szívrohamot kapna, ha látná mennyit költök fonalra :)

Holnap már Istenlába is itthon lesz. Elmegyünk bevásárolni, aztán összedobálunk pár cuccot és irány a Balaton. Hogy szar idő van és épp mos hűlt ki a víz 27-ről 20 fokosra? Ugyanmár, ez nekünk nem meglepetés. Remélem nem is lesz jobb idő, annyira lenne kedvem egy kis tihanyi barangolásra, vagy egy kis mászkára a Badacsonyban. Persze szinte kizárt hogy ehhez társat találjak magamnak, mert a láb már halálra unja ezeket, mondván, hogy minden pont olyan mint tavaly. Pedig hogy is lenne olyan, főleg meg pont olyan.... Még szerencse, hogy a régiség mániájának nem tud parancsolni (sajnos én sem) így a Lililomkert és az útmenti régiséges felé jövet-menet ott lesz nekem az egész Káli-medence. Csak nehogy jó idő legyen :)