Idill előtt

Azt hiszem mielőtt nekiállok megírni a szombati bejegyzést jobb ha túlesek ezen. Nem mintha számomra mindez újdonság lenne, mert én bizony ebben élek, de elvárnám, hogy legalább ne vágják évenként folyamatosan a képembe, mert ez megalázó bármerről forgatjuk bármerre.
Az alábbiakhoz annyit tennék hozzá, hogy 41 éves vagyok, érettségizett, pár éve egy egyetemi professzor titkárnője, szakmám nyomdagrafika és formaelőkészítés (amit a munkáltatóm maximálisan kihasznál) kénytelen vagyok angolul kommunikálni hallgatókkal (ezt elég rémes formában teszem), folyamatos munkaviszonyom van 1988 óta, soha egy napot nem voltam munkanélküli.

A fizetésem pont annyi, mint egy ma munkába álló 18 éves takarítóé.
bértábla

A levél alján ugyan olvasható, hogy tájékoztatnak miszerint minden egyéb bérelemem továbbra is megillet. Ebben az a vicc, hogy egy hónapja tájékoztattak arról, miszerint a havi 9000.- forintos cafetériát, az Egyetem nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel nem áll módjukban a továbbiakban megadni, további bérelemem pedig nincs, szerencsére, mert ha lenne azt is nyilván lenyúlnák. 

És most lássuk, mindez mennyit ér. Nem szégyellem, ezt nem nekem szégyellni.