Egy idézetet "kell" hagyni blogszülinapi ajándékként. Az első ami eszembe jutott egy Ady vers.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
/Ady: Őrizem a szemed/
De ezt mégsem írhatom egy másik nőnek :)
Ki tudja miért a következő gondolatom ez lett:
"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.
...
Ott is hagytam ajándékul, miközben jókat mosolygok magamban, hogy vajh miért költözött éppen e pár sor a fejembe, hiszen még csak nem is vagyok keresztény :)
1 megjegyzés:
Köszönöm, hogy játszol velem :D és látod így azért elolvastam az első gondolatodat is! :o))
Megjegyzés küldése