részletes jelentés

A hétvégi akciónk nagyszerűen sikerült. Reggel mondjuk ijesztően indult, mert Soma közölte, hogy fáj a torka és ő inkább nem jön. Mondtam neki, hogy ha ő nem akkor én sem, mert nélküle nem az igazi, erre közölte, hogy na jó... én meg fellélegeztem és beraktam a "patikát" a csomagba.
Addigra már Istenlába kipakolt a kocsiba, csak a strandtáska virított a szoba közepén.
Aztán elindultunk. Az első pár kilométer teljesen szokványos volt, hiszen arra mentünk amerre szoktunk, mindaddig míg rá nem hajtottunk az autópályára. Somának persze rögtön feltűnt a dolog, de megnyugtattuk őket, hogy erre ugyan hosszabb az út, na de sokkal gyorsabban lehet menni. És ezzel a hitegetős játékkal konkrétan eljutottunk az alagútakig és Bátaszékig. A bajai hídon átmenve már nem lehett tovább azt kamuzni hogy Siklósra megyünk. Soma rögtön közölte mikor átmentünk a Dunán, hogy Szegedre megyünk? Persze ki volt táblázva, de akkor még egy darabig eljátszhattuk, hogy á dehogy, csak édesapa eltévedt (hát mondjuk édesapa nem örült túlzottan, hogy hülyét csinálok belőle, de mindegy). Aztán az utolsó ötven kilométernél már bevallottuk nekik, hogy ez egy előre megfontolt szándékból elkövetett utazás, és igen tényleg Szegedre megyünk, elmegyünk a Vadasparkba és strandra. A strand fontos része volt a történetnek, mert a parti kempingben volt szállásunk, ahol van termálvizes medence. Mikor a Kempingbe értünk nem nagyon értették a gyerekek miért tart ennyi ideig jegyet venni és miért kell ehhez bemennem egy irodába. Aztán furcsa volt, hogy miért egy kulccsal jövök ki (elfelejtettem eldugni), de mondtam nekik, hogy ez csak kabin kulcs az átöltözéshez. Persze innen már csak perceim voltak a lelepleződéshez, mert nehezen tudtam volna még azt is beadni nekik, hogy egy két szobás apartman csak arra van, hogy átöltözzünk... Meg kell mondjam nagyon elragadtatottak voltak. Szegény Somám bár naphosszat csak az orrát fújta meg a torokfertőtlenítőt szopogatta, de őszinte elragadtatott vigyor ült a képén egész nap. Szinte jobban örült, mint Bebe, valószínűleg az ő eszével már jobban értékelte az egészet. Azt mondták sokkal jobb volt ez így, mintha megmondtuk volna, hogy mi lesz.

P.S.: sajnos azóta már mind betegek vagyunk, Soma egész héten nem mehet iskolába, Bebe talán szerdán és én is csak szerdán megyek majd, mert tiszta takony vagyok meg totál hányinger.