Jéééé

Abban a szerencsében volt részem a héten (na na jó, igazán csak kedd-csütörtök), hogy gyakorlatilag üres volt a munkahelyem, ráadásul délután kettőkor haza is jöhettem mindennap. Minek után nem kellett körülugrálnom senkit és a "világ" irányításának terhe is lehullott a vállamról, maradt energiám (nem csak követhetetlen eszmefuttatásokra) arra is, hogy egyszerűen csak figyeljem a gyerekeimet.
Általában minden délután arra jöttem haza, hogy Bebe a konyhát teljesen elfoglalva játszik. A pulton az ég urai, az asztalon az erdő népe, és persze azon sem csodálkoznék ha előkerülne Darth Vader is :)

Szóval ez a népség itt minden délután mi mást is csinálhatna nálunk, mint megmentik a világot. Mindeközben a konyhába bejutás a lehetetlen egyenlő, de ez engem nem annyira zavar.
A világmegváltást követően foci VB kezdődik, hogy nincs itt az ideje az senkit ne zavarjon, nálunk kérem már lezajlott a sorsolás, kihirdették a kereteket és folynak a küzdelmek.

Persze közben azért veszekednek és fikázzák egymást folyamatosan, de itt kérem viszonylagos békében közös játék folyik. Jó sokáig bírják, de mikor elegük lesz (egymásból) akkor fogják magukat és lehúznak a térre.
Bebe leginkább gördeszkázik, Soma a labdát rúgja, aztán már mindketten a labdát rúgják, bújócskáznak, bandáznak, ... élvezik a nyarat.

Mire elcsendesedne a lakás megérkezik Vitya a nyári gyakorlatos munkából, és őszinte meggyőződéssel nyakig olajosan előadja, hogy szar az élet. Szerencsére túlzottan nem éli bele magát ebben, gyorsan megfürdik, eszik és vagy megy a dolgára, vagy elmegy a lány elé és együtt punnyadnak. Én pedig azt csinálok amit akarok :) Általában nem akarok semmit és ezt is csinálom, vagyok. Este aztán 7-9 között valamikor előkerül "apánk" (megjött a ház ura, a család feje felkiáltással) kifacsart citromként. Tegnap este például felhívott, hogy jön ám majd, egyszer, mert hogy most épp jászkarafaszajenőre tart (konkrétan Vásárosdombóra ment), mert az ottani kolléga szabadságon van... Ennyit a névnapozásról :(
Közben persze szép lassan alakul minden - bár állítom és szerencsére úgy is érzem, hogy semmit nem csinálok - azért mire kell mindig lesz vacsora, meg rend, meg pár oldal olvasás, egy kis filmnézés, manikűr...
Annyira idillien pfjujjj is ez az egész, hogy nyilvánvalóan jól fog esni az a szuronyroham amit Dumbledore holnapi hazaérkezése okoz majd.

Mindezt most végiggondolva a részmunkaidős foglalkoztatás tuti jó dolog lehet, mert igen sokat számít az a plusz két óra naponta amivel előbb hazajöttem.