vágyakozós

Egy gyors simogatás, apró csók és egy csukódó ajtó. Valahogy nem ez az ideális hétvége indítása az én olvasatomban :(
Azt hiszem a legrégebbi alapszabály a mi szövetségünkben, hogy nincs az a pénz amiért a kevés együtt tölthető időnket eladnánk. Az elmúlt 23 év alatt jottányit sem változott a véleményünk erről, viszont a világ teljesen kifordult a sarkaiból. Manapság ugyanis már nem mi döntünk arról, hogy mit is teszünk a szabadidőnkben. Ebből kifolyólag a harmadik hétvégét indítom "egyedül". Nem tudom a gyerekek vagy én utálom-e jobban a hajnali gyerekébresztgetést, de kelni kell, Bebének edzés van nyolckor, Vitya viszi. Álmos fejjel kilavírozok a konyhába, persze kávé nincsen, míg megfő elkészítem Chili reggelijét aki szerencsére csendben vár a sorára. Soma még alszik. Irigylem. Kitárom a konyhaablakot és mellételepszem a kávémmal. Kint süt a nap, hirtelen semmire sem vágyom jobban, minthogy lefeküdjek a fűbe, Istenlába ölébe hajtsam a fejem és sületlenségekről duruzsoljak neki. Ez még akkor sem lenne kivitelezhető ha itthon lenne, így legalább ezért nem a Telét terheli felelősség. Csendes melankóliámból összekapva magam mosogatni és főzni kezdek. Közben Quimbyt hallgatok. A szomszédok biztosan örülnének ha csak hallgatnám, de én énekel is :) Nincs is más zeném a konyhában, mint egy csomó Quimby lemez, aztán a hangulatomnak megfelelően válogatva gajdolok minden főzés közben :) Én élvezem....

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

.....

A hegy felől (melyen az én emberem tartózkodik) mély morajlást hoz a szél. Kinézek, a kilátások nem túl jók, grafitszürke rémség közeleg. Elsózom a rizses húst. Hiába, a szerelem.... Közben egy hosszú,  szerelmetes esemessel célzom meg Istenlábát, aki válaszként perceken belül a fülembe búg. A távolban mennydörög, a telefonban szakadó eső hangja a háttérzene. Istenlába egy tető alatt ácsorogva várja, hogy alább hagyjon az égi áldás, több haszna lenne ha itt lenne velem.
Az ablakban lógva száríttatom a széllel a hajam. Gyereket ebédeltetek, sütisütésen gondolkodom, mosogatok, számítógépezek olvasok, ténfergek.... és még mindig csak egy óra van.... én meg csak szeretnék a fűben fekve Istenlába ölébe hajtott fejjel világmegváltani....

Még egy hónap és eltöltünk négy napot kettesben az unokatesóm nyaralójában nappal semmittéve, éjszakákon át fesztiválozva, barátokkal találkozva, ordibálva énekelve, csendesen összebújva, még egy hónap.... már csak egy hónap..... gyorsan eltelik, hamar itt lesz