Cifrázom

Olyan jól meg tudok lenni a semmi sem történikben, nem is értem mi a szarnak történik állandóan velem valami. Tegnapelőtt este szarul éreztem magam, mivel a pajzsommal kapcsolatosan szoktak szívproblémáim lenni, így ez a dolog annyira váratlanul nem ért, hogy pánikba essek, de mivel eltért a szokásostól így elugrasztottam Istenlábát a Mammerhoz a vérnyomásmérőért. Még szerencse, hogy nem azonnal gyógyszert vettem be. Eddig ugyanis gyógyszert kellett szednem a magas (100 feletti pulzusomra), két napja viszont minden gyógyszerszedés nélkül sem megy 50 fölé a pulzusszámom. Azért - ahogy mindig is szoktam - gondoltam, hogy reggelre csak rendbejövök. De nem. Reggel felébredtem, ami nem volt nehéz tekitve, hogy alig aludtam, vérnyomásmérés: 160/100 pulzus:39. Na ekkor azért már megijedtem, de azért elmentem dolgozni, gondolván mégis csak biztonságosabb a munkahelyen (ahol elvileg orvosok is vannak és egy köpés a klinika), mint itthon három kis gyerekkel, akikre esetleg ráhozom a frászt ha valami történik velem. Istenlába bevitt kocsival, csak pár lépést kellett gyalog megtennem, de az is eléggé megviselt. Miután a bérkező M. barátnőmmel megvitattuk a helyzetem én lefeküdtem, ő pedig vad telefonálásba kezdett, doktor után doktorral, mentőssel... aminek az lett a vége, hogy  jött a mentő (hallgattak, mértek, vittek) és elszállított a gyalog két percre lévő klinika sürgősségi osztályára. Mindeközben én elég hülyén éreztem magam, mert bár nem voltam épp a toppon, de azért szerintem simán át tudtam volna menni, de állítólag 40 pulzussal ilyet már nem nagyon kell csinálni.
A sürgősségin aztán jött az intravénás kanül, vérvétel, újabb ekg, aztán kikérdezett a doktor, majd közölték, hogy üljek szépen le és várja az eredményre. Ott ültem reggel nyolctól délután háromig. Mindezt anélkül, hogy egyszer is megmérték volna a pulzusomat, vagy akárcsak rámnéztek volna. Mikor meglett a véreredmény elküldtek egy hasi UH-ra, mert nagyon rosszak lettek a májeredményeim - valószínűleg annak a következméyeként, hogy a sarokcsont gyulladásomra rengeteg gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapítot szedtem mostanában. Az UH-on az összes meglévő problémámtól függetlenül megállapították, hogy megszámlálhatatlan apró epekövem van (tíz felett). Aztán vissza sürgősségire, ahol további órákat vártam az UH leletre, és végül anélkül távoztam, mikor már tulcsordult a hócipőm. Ma a kollégáim felhívták az UH-t ahol kiderült, hogy még mindig nincs leletem - még jó hogy nem vártam tovább -, mert a leletet csak az a doki írhatja alá, aki az UH-t készítette, és ő már elment, és csak holnap lesz.
Őszintén mondom a legmocskosabb szájú kocsis is megirigyelhetné azt a cifrát amit én gondolok erről az egészről.
Végül is a pulzusommal kapcsolatban semmi eredmény nem született. Az ekg lelet nem indokolja..., ja és rajta van még a papíromon, hogy az ott tartózkodásom alatt újabb bradycard esemény nem történt. Konkrétan a kutya sem mérte a pulzusomat, egyszer sem. Mi mértük meg az intézetben mikor visszamentem, és a gyaloglás után votl 60, tehát míg csak ücsörögtem a sürgősségin, bármilyen ideges is voltam a végére biztos, hogy nem volt több 50-nél.
Hogy a családom felnőtt része megnyugodjon most itthon maradtam 3 napra. A pulzusom két kávé után most 50, de például porzsívózással 70-re is fel tudom vinni. Azt a pulzust amit eddig gyógyszerekkel igyekeztem 100 alatt tartani. És az ég adta világon egyetlen doktor sem érdekel, hogy vajon mi a szar ez. Mert végül is 50-es pulzussal - ahogy a háziorvosom mondta - nem hal meg az ember, 60 felett meg már normális, ergo ha nem tekintjük az előzményeket nincs is olyan nagy gáz, éppen csak felére csökkent a pulzusszámom. Ha ez egy normális emberrel történik esetleg már nem is él, szóval örülhetek, hogy ilyen magasról indultam.
Dumbledore persze pont el van utazva, de azt modta, ha hazaért majd intézkedik. Közben a csajok is igyekeznek mindenféle ismeretséggel bejuttatni a szívcentrumba, ahol viszont gyakorlatilag minden orvos szabadságon van és a betegeket arra a klinikára irányítják át, ahol a tegnapom töltöttem.
Szóval most nincs más hátra életben tartom magam hétfőig mindenképp, mégpedig úgy hogy közelébe sem megyek orvosnak.