Mikor jó akkor a legrosszabb

 

(Forrás: www.clowneckie.com)

Ma megint annyit nevettünk - nem mintha sok okunk lett volna rá - összegyűlünk délutánonként a titkárságon és mint a verebek csicsergünk, nevetünk, és Dumbledoreon törjük a fejünk, hogy vajh mi van vele, és mikor fog már végre egyszer felhívni minket, és hogy jó lenne látni, mert biztos jót tennénk neki :), mert ugyan ki ha nem mi :) Ma beszéltem Rábapartikatával titkos dolgokról, meg hogy milyen jó, hogy jövő héten jön, mert aztán én már nem... A hírt neba.... felkiáltással és döbbenettel fogadta, pedig hát alig alig ismerjük egymást, viszont fantasztikusan tudunk fejben spirálozni :) és csak fecsegtünk a telefonban is, aztán meg a többiekkel fésztufész is... Majd délután míg negyed öt és háromnegyed öt között itthon töltöttünk egy kis időt a fiúkkal leültem a konyhába és teljesen megszottyantam, mert mikor ennyire jó, akkor annyira rossz belegondolni....

Aztán elmentünk aikidora Bebével és kicsit terelődtem, meg bevásárolni is kellett, aztán vigaszként főztem egy kis kaliforniapaprikásgombáschilisbazsalikomospestos tésztát, beszélgettem Chilivel (nem a tésztában lévővel), bekenegettük a szárnydudorát... Aztán ahogy ismét leültem megint teljesen megszottyantam. Lehet, hogy csak leülnöm nem kéne?

Aztán ott van még a naplopó, vagy áldozat (mártír) dilemma is. Miszerint munkanélküli segélyen tengődő (egy darabig biztosan élvezetes) üzemmódba kéne kapcsolnom, vagy felül kell kerekítenem a realista énem (nem tudom egyébként, hogy van-e nekem ilyen) és el kell vállalnom az első adandó bármily szart is a túlélés érdekében (mint pl. nagyembertitkár (ijesztő), vagy hirdetős újság adatrögzítője (rémes), vagy.mittom én, hiszen minden nap találok valami szart, ahová aztán lelkiismereti okokból CV-t küldök, és miközben lenyomom az entert azon imádkozom, hogy nehogy engem akarjanak. Egyébként imáim e téren meghallgatásra találnak - úgy tűnik erősen válogatnak odafent az imák között. 

És egyébként is semmi nem akarok lenni, komolyan semmi, csak én most, illetve most már nem annyira, inkább pár hónappal ezelőtti én szeretnék lenni. Olyan nagy kérés ez?

És közben tudom, hogy most már annyira közel van, és napról napra nehezebb lesz és szomorúbb leszek, és azt nagyon utálom, inkább mérgesdühös-haragvósnyűgös, csak szomorú ne...