Erőtlen

Össze kéne szednem már magam, mert már csak két nap...
De nekem még mindig nincs semmi erőm, csak dőlök erre, meg arra és alszom napközben órákat. Nem viszem túlzásba a gyógyulást sem. Persze sokat nem is teszek érte (sajnos, ennyi eszem van). Mindig azt gondolom, hogy egyszer csak hipp-hopp meggyógyulok, ha már eleget voltam beteg :) De most már biztos vagyok benne, hogy eleget voltam... mégis ma jobban köhögök mint tegnap, és egy kis tésztafőzéstől is elfáradok. És türelmetlen is vagyok. Most pl. majd az őrületbe kerget az az idióta Yoko Ono, akit a storyn vagyok kénytelen nézni, ha Lennont látni akarom :( Mert persze az által, hogy délutánonként szunyókálok éjszaka itt viribülök.
Ma megállapítottam, hogy szép a karácsonyfa, a fiúk úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna, nem értették, hogy jutott ez ily hirtelen eszembe :)