A zűr zavar

Mára ez

2012-02-14T17:18:00.001Z

Mára ez

2012-02-13T17:11:00.000Z

Mára ez

2012-02-13T16:31:00.000Z

A napfény íze

2012-02-11T09:11:00.000Z

Mikor először megláttam ezt, a számomra eddig ismeretlen csodát itt, már tudtam, hogy ahogy bolt közelbe, és ezáltal narancshoz jutok meg kell csinálnom. Tegnap eljutottam a boltba, ma meg bár alhattam volna végre reggel, de folyamatosan ott motoszkált a fejemben, így ahogy Istenlába és a Bebe elindultak edzésre azonnal kinyargaltam a konyhába :) Azóta is sűrűn járok arra, így az üveg tartalma csak apad és apad.... Imádom :)

kispiroszongora

2012-02-11T09:05:00.000Z

Minden konyhába kell egy kis piros zongora! Istenlába minden bizonnyal így gondolja, mert ragaszkodik a kis piros zongora konyhaasztali létéhez. Mert kell az, hogy ha az ember kimegy főzni egy kávét, akkor virtuózkodjon egyet a billentyűkön, legalábbis Ő ezt állítja. Persze a kis piros zongora mindig útban van, és állandóan tesszük jobbról-balra, de mégis hónapok óta tanyázik a konyhaasztalon, olykor a bocibocitarka hangjait (vagy legalább valami ahhoz hasonlót) árasztva magából.
A kis piros zongorába a pécsi vásárban szerettem bele, mert pont ilyen volt nekem, amikor én még kislány voltam.

Birodalmi lépegető - Star Wars

2012-02-10T20:34:00.000Z

Mára ez

2012-02-10T20:27:00.001Z

Az jutott eszembe

2012-02-10T17:33:00.001Z

Tudom, hogy az új blog külső nem túl kreatív, mi több puritán és minden fantáziát nélkülöz, jóindulattal divatosan minimalista, viszont miután a zűr zavar ez a rendezettség gyönyörködtet :)

Menni kell

2012-02-08T21:42:00.001Z

Olyan jó volt ez a mini szabi itthon. Az egész úgy kezdődött, hogy Bebe hányt vasárnap éjjel, így hétfőn reggel széjjel kukorékoltam a hírt a dolgozóban, hogy aznap nem megyek, kiveszek egy nap szabit, majd kedden... Igen ám, de hétfő délután a megye összes okosító intézményében szünetet rendeltek el a következő két napra, így újra telefonáltam. Dumbledore megértő kedvében volt, a közvetlen kolléganőm nem annyira, konkrétan paraszt volt, de mivel velem egyidős és nem hogy gyereke, férje, de még csak egy kapcsolata sincsen nem nagyon várhatom, hogy megértse milyen az amikor valakinek három gyereke van. Különben is alapból haragban áll az egész világgal - nem véletlen van egyedül - és ezzel jó sok munkanapomat tönkre is teszi. Holnap biztos jönnek majd a pofavágások. Attól meg, hogy táppénzes papírt viszek (három nap szabit mégsem pazarolok el) végképp padlót fog majd szegény, mert így nem fogy a szabim, és ő a helyettesem.

Na a fentiek fényében eléggé utálom, hogy holnap dolgozni kell menni, de aztán mikor már ott vagyok akkor igyekszem jól érezni magam ott.

A Bebe egyébként a vasárnap éjszakai hányás óta teljesen jól van, így aztán a luxus szünetet leginkább lustálkodással és szánkózással töltötték. Kora délután a kicsik, estefelé Vitya és a haverok, folyamatosan mennek csúszni :) Baromi hideg van, nem hiszem hogy mostanában elolvadna ez a hatalmas mennyiségű hó, ami jó.

Soma atlétika versenyre, Bebe pedig nyelvtan versenyre megy holnap, így ma délután kabalát rendeltek maguknak. Így az űrhajók összeállítása elmaradt és angry birds készült.

Körbe jártam

2012-02-08T14:38:00.001Z

Fenyegetés

2012-02-06T11:48:00.001Z

Figyelj csak kiskomám, még egy kiabálás és hópapagájt csinálok belőled!

A vasárnapi kincskeresés kincs hiányában elmaradt

2012-02-05T13:26:00.000Z

Pangás a pécsi vásártéren.

a mai újdonság, hogy nincsen régiség piac

Engem az érdekel legjobban hová ment és miért aki erre járt?

Azért nem mentünk hiába, mert jó volt egy kicsit járni a hóban kettecskén, és a fiúknak is kellett kesztyű, mert mindenkinek csak fél pár van, igaz abból több tucat :)

Most ugyan

2012-02-04T16:49:00.001Z

(fotó a linkelt oldalról)

semmi kedvem nem lenne kimozdulni, és már napok óta készültem erre a fantasztikus, behavazott semmittevésre, és kicsit csalódott is vagyok, hogy a Pk Rt. csak így felülemelkedik a nehézségeken, és a város egyes helyeire még mindig járnak a buszok.
Na de, mindez véget ér egyszer és a hónap végéhez közeledve (bár csalfa ez a hónap) ismét eljön a születésnapom és végre újra nekivághatok a nagy ismeretlennek (hahaha).
Úgy döntöttem idén Esztergom lesz a főhadiszállás. Odafelé elleszünk egy napot Pesten, aztán egy nap Esztergomban (jó lenne tudni, hogy most akkor nyitva van-e, vagy sem az aqua sziget), másnap Visegrád környéke, és a negyediken haza. Aztán persze az is lehet, hogy egész másként alakul majd az egész, de azt gondolom mindenképp jó lesz :)
Persze mindig bánom egy kicsit hogy ilyenkor van a szülinapom, nem langymelegben gyönyörű fények mellett, de hát ez van :)

Remélem jövőre is megengedhetek majd még magamnak ilyesmit, mert mióta OV a javamat akarja, azóta el is veszi. Bár ha őszinte akarok lenni akkor bizony idén sem Viktor rövidített meg, miután azon szerencsések közé tartozom, akik ebben a húsz éve tartó őrületben is vállaltak három gyereket, és ezzel együtt a csóróságot egy életre, így
1) túl sok nincs amit el lehet tőlünk venni
2) meg sem érezzük az adójóváírás megszünését, mert annyi családi kedvezményt kapunk, amennyit soha nem fogunk keresni :) Szóval adózni nem adózunk.
Cserébe Pécs város önkormányzata ingatlan adót fizettet velünk arra a 60 négyzetméterre amin öten élünk, és nem az összeg zavar (négyzetméterenként 200 forint - nagycsaládosoknak a fele), hanem az elv, mert lássuk be nem túl nagy luxus 2,5 szobában élni öten úgy, hogy ezért még el is van adósodva az ember.
A másik fantasztikus meglepetés az Egyetemen ért, ahol mint kiderült a Rektor úgy döntött, hogy megvonja a dolgozóktól a cafetériát, mert nem bírja kifizetni azokat a terheket amiket a munkaügyi perek elvesztése okozott. Na most talán úgy kéne foglalkoztatni a dolgozókat, hogy azok ne kényszerüljenek perelni, vagy ha annyira vagányak vagyunk kedves Rektor úr, hogy azt gondoljuk szarhatunk mindenre és mehetünk a saját fejünk után akkor legyünk vagányak akkor is mikor ömlik a szar. Már csak hab a tortán az egyetemen január közepe óta keringő irat, februári 10.-ei dátumozással amiben le van írva, hogy a Szenátus február 9-én döntött így.
Szóval a pécsi Egyetemen már valóság az időutazás!

X

2012-02-04T11:01:00.000Z

hullahó

2012-02-04T10:43:00.000Z

Lehet, hogy mégsem kéne holnapra hagyni a bevásárlást?

2012-02-03T16:59:00.000Z

Ég és Föld között eltűnt a színkülönbség

2012-02-03T15:43:00.002Z

Kincs

2012-02-03T15:19:00.000Z

Még nem tudom mire, talán virág közepibe :)

Valami készül

2012-02-03T15:13:00.002Z

Star wars - Apa és fia

2012-01-29T21:03:00.002Z

Star Wars - A sötét Nagyúr

2012-01-29T13:25:00.000Z

Jawa

2012-01-28T15:13:00.000Z

Ó tervezőm, hol lesz ennek a vége

2012-01-28T14:34:00.001Z

Pasta carbonara

2012-01-28T14:02:00.001Z

Egyszer régen, nagyon régen, kerekerdő közepében...
írtam már a tésztakönyvről, a tésztagépről, meg a tészta készítésről itt.

Azóta nem nagyon locsogtam itt erről, mert minek, ha már egyszer elmondtam. Amit mondtam megmondtam :)
De ma nem bírom megállni, szó nélkül hagyni, hogy a tészta amit otthon készítesz és a tészta amit a boltban veszel, szóval e kettő között a különbség olyan, mint a talicska és és az X6-os BMW között.

Igaz a tésztagyártással életünk része lett az a paradoxon, hogy a boltban a hétvégi ebéden diskurálva először megállapítjuk, hogy együnk valami tésztát, mert az pikk-pakk megvan (és mostanában nincs nagy kedvem konyházni), és nem is drága, aztán szombaton délelőtt azon kapjuk magunkat, hogy gyúrjuk, tekerjük, formázzuk, a maradékot szárítjuk....
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eközben én gyakran szentségelek és nyafogok, hogy fáj a hátam, és semmi kedvem, és hagyjon már mindenki békén, meg nem is vagyok konyhásnéni...., de aztán mikor letelik a 3-4 perc főzési idő és összekeverem a tésztát az aktuális feltéttel, és ott gőzölög, és illatozik ...

Gondolom mondanom sem kell, hogy ma tészta volt az ebéd :)

újszülöttek

2012-01-23T21:51:00.001Z

master of Jedi

2012-01-22T14:29:00.002Z

Ezért nem érek rá mostanában

2012-01-21T20:53:00.001Z

hunglismágnes

2012-01-12T16:21:00.001Z

Ma, hogy már így elhatalmasodott a vizsgaidőszak és annyi a hallgató az irodámban, mint pitypang a kora nyári mezőn eszébe jutott a főnökömnek, hogy miközben két ember a szobáját pakolja ki - parkettázás leszen - és hallgatók hada három nyelven osztja az észt körülöttem, diktáljon egy levelet. Ezen már fenn sem akadtam, de mint kiderült a levelet angolul diktálta egy olasz dumbledore részére.
Na most én a nekem szükséges szinten elmakogok, és olvasok angolul, sőt ha valamit értek még le is írom, de, és itt jön a bökkenő borzasztóan nem értem soha, hogy mi a f@szt akarnak tőlem. A hallgatókkal szerencsém van (bár a kínai angolt nehezen bírom), mert ők általában jegyet beíratni, vagy tesztet nézni, vagy valakivel beszélni akarnak, ezt meg (már) viszonylag jól értem.
Mondtam is az én főnökömnek, hogy meg kéne ezt gondolni, de ő közölte, hogy ne dumáljak, hallja ő, hogy egész nap a hallgatókkal csevegek, tudja, hogy tudok angolul (pedig nem), írjunk.
Ő bent a saját irodájában, annak is a hátsó felén, én a hallgatós-költözős zűrzavar közepén, ő mondja én meg írom amit hallok - ha magyarul mondta volna sem lett volna sokkal jobb a helyzet - közben már folyt a könnyem a röhögéstől, mert sokszor fingom sem volt, hogy wait, meat, vagy meet, ez meg még krákogott, mekegett meg telefonált is közben, és olyan szavakat mondott amiket még életemben nem hallottam, mert egyrészt lehet, hogy nincsenek is, másrészt millió olyan angol szó van amit én még nem hallottam.... Mondtam is neki, hogy na mikor ezt olvassa még be is tojik :) Vidám egy félóra volt :)

fiúk és lányok

2012-01-11T16:22:00.000Z

Dolce gusto

2012-01-11T16:20:00.000Z

Szeretem :)
Olyan, mint egy kis katica :)

Egyedüli gond vele, hogy a nagy kapszulák és azok dobozai rengeteg helyet foglalnak, a kapszulatartót pedig egy fél kávégép áráért adják. Na de jött Istenlába és egy régi sütőráccsal azonnal orvosolta a problémám. Jó az Istenlába a háznál!

Lóg a lába lóga

2012-01-02T12:37:00.000Z

Na jó, reggel korán keltem, mert pénteken balfék voltam és másolás nélkül raktam egy számlát a postázóba - viszont legalább rájöttem -, így ma reggel "befutottam" rendezni a sorokat. Munkaidő kezdetekor még senki nem volt ott :) én meg nem vártam... Hazafelé befutottunk Istenlábával a boltba, mert ma még itthon vannak az apró népek és ezek állandóan enni akarnak :) Aztán hazajöttünk és korainak ítéltük az időpontot ebédfőzéshez és újra elmentünk, most a kacatoshoz, de ott meg nem volt semmi, na jó ez így nagyon nem igaz, szóval nem volt semmi ami nélkül nem tudnánk tovább élni. És azóta csináljuk a semmit, intenzíven :)

Eljött az én időm

2011-12-28T12:21:00.001Z

Mint az elég köztudomású az advent nem annyira jön be nekem :) Igazából nem is a Karácsonyt, hanem az azt megelőző cirkuszt utálom. Annál jobban kedvelem viszont ezt a békés-puha karácsony után nihillt.
A Karácsonyt a saját hagyományaink szerint az esti karácsonyfa díszités nyitotta 23-án. Az ébredező gyerekek másnap reggel a fa alatt találták az ajándékaikat. Idén egy nagy közöset. És onnantól folyamatos a móka. Volt itt ünnepi vacsora mamával-papával, ünnepi ebéd mamával-tesóval, én tesómék szinte minden délután hol gyerekkel, hogy anélkül. Volt sütés-főzés tinglitangli módon és szuronyroham verzióban, de leginkább csak játszás, filmnézés, olvasás, semmittevés volt. Pont ahogy szeretem. Érzem is ahogy simulnak a ráncaim. Istenlába holnaptól 3 napot dolgozik, én pedig pénteken egyet, de utána még itthon leszek egy hetet :) ha minden igaz nem is egyedül. Nagyon élvezzük ezeket a munkanélküli együttlevős napokat.

Ja, igen, minden vágy teljesült, lett dolce gusto, meg zila tortaforma, meg istenlábának vmi II. Vh-s gázhenger amilyen még nem volt (szerintem mind egyforma, de mivel szerinte meg a kávé az kávé bármilyen kütyüből jön is ki, és mivel mindketten tudjuk, hogy hülyeséget beszélünk így békén hagyjuk egymás hóbortjait).

Ez úton köszönjük a képeslapot NHnének és Táltos Bandinak :) Pusszancs!

Ide nekem az oroszlánt is

2011-12-15T16:35:00.000Z

Olyan régóta szeretnék egy ilyet:

meg még egy ilyet is:

de ha épp lenne is pénzem valamelyikre akkor nem tudok dönteni melyiket vegyem, mert bár egymáshoz semmi közük nekem egyformán nagyon kellenek :) Aztán mikor már majdnem elhatározom magam, akkor elkezdem sajnálni rá a pénzt..., mert hát milyen felesleges cuccok ezek, csak a design meg a rongyrázás... és inkább vágyakozom tovább.
A múlt hónap végén kaptam egy "kis" jutalmat a kongresszusért és újra éreztem a motoszkálást, hogy na most..., de aztán inkább elköltöttem mind a gyerekekre. Aztán a hónap elején megint kaptam most már tényleg nem horribilis, de azért barátságos jutalmat, amit gyorsan áttettem a nyaralásra spórolós számlára. Ki a fene gondolta volna, hogy ma megint jutalmazzák a munkámat :)
Most vagy nekem van a világon a ~~legjobb~~ legnagyvonalúbb főnököm, merthogy a jutalmaim nyilvánvalóan nem a befagyasztott közszférából, hanem egyéb főnöki bevételekből érkeznek, vagy én vagyok a munka hőse :)
Minden esetre ma megrendeltem magamnak a Zila formát, hétvégén meg elmegyek és veszek kávéfőzőt, ha már ennyire akarják ...
Juhéééé!

Hab a tortán:

megszületett Emma Lujza Jánoska Gyuszika az unokahúgom kislánya :)
Őt nyilvánvalóan nem lehet mással köszönteni e világon, mint egy Miciséggel, úgyhogy most megyek Micihez "mazsolázni".

Na itt a Karácsony

2011-12-10T18:44:00.001Z

Van-e égősorod, van-e izzósorod

2011-12-10T18:36:00.000Z

Csakazértsem Karácsony! Persze minden tiltakozásom ellenére nyilván idén sem marad el, de én egyre kevésbé tolerálom. A Karácsony arról szól, hogy a munkahelyeken megindulnak a harcok, hogy ki mikor szabadságolódik, kinek mikor hová nagyon muszáj... Én meg nem vagyok hajlandó ilyen küzdelmekre, viszont elég nehéz ünnepi hangulatba kerülni úgy, hogy az ünnepet megelőző héten három ember helyett kell helyt állni. Így aztán ki dolgozik még 23-án is és megy összesen három nap szabadságra? Hát persze, hogy én, persze gyerekem is csak nekem van..., viszont én vagyok az egyetlen úgy tűnik e színes bagázsban akinek nem a kimosni, lemosni, megvenni, kisütni a legfontosabb a Karácsonyban. Takarítani minden héten szoktunk, minek kéne óriási felhajtást generálni körülötte? Enni is szoktunk... Viszont a legritkább esetben szoktunk plázákban parádézni, és kamionnyi ajándékot vásárolni. Persze ajándékot mindenki kap az életkori igényeinek, sajátosságainak és az anyagi lehetőségeknek megfelelően, hol kicsit, hol nagyot, hol közöset, hogy egyénit... ráadásul a megvásárlásuk sem korlátozódik a decemberi időszakra, mert volt már itt olyan is kérem, hogy szeptemberben megvolt minden :)
A Karácsonyban a legnagyobb ajándék nekem az idő, hogy lehet egy kicsit lassabban, nyugodtabban, csendesebben...
Annyira azért nem hagytam magam hülyére venni, hogy a két ünnep között is én dolgozzak végig egyedül, így azt a négy napot elosztottuk, én december 30-án megyek.
Így viszont marad még négy nap szabim, igazi kincs :) Január első hete az enyém :)
Igaz, hogy addigra a gyerekek már iskolába mennek, de biztos ennek is lesz jó oldala, és különben is ha nem tud az ember örülni annak ami van, akkor igazán szar lenne az élet, mert olyan sosem lesz, hogy az lesz amit én akarok, ami nekem a legjobb, amit elterveztem... Legalábbis az én életemben nem sűrűn akadnak ilyen percek, viszont gond nélkül képes vagyok elfogadni és boldog lenni azzal ami van. Lássuk be az sem kevés :)
Na, hogy ez az egész ne legyen ilyen édes-bús, jelzem, hogy holnap az egész lakást belengi majd a mézeskalács illat, mert már a hűtőben pihen a tészta. Lesz itt kérem figurázás, ahogy a fiúkat ismerem leginkább Star Wars-os, de már részvételi szándékát Vitya és a barátnője is. Szóval itt buzgólkodik majd apraja és nagyja :)

Nem beteg

2011-12-04T19:47:00.000Z

Nem vagyok már beteg, illetve még mindig köhögök, de már jól vagyok. Lassan kiheverem a kongresszust is, bár ha belegondolok, hogy jövőre kettő is lesz legszívesebben a Dunának mennék.
A Dunáról eszembe jutott, hogy a szülinapi csavargást Esztergomba tervezem :)
Na de a lényeg az, hogy azért nem írok, mert semmi jó nincs, rosszat meg nem akarok... és különben sem érek rá, mert horgolok :)

Röviden

2011-11-26T18:36:00.000Z

Qrva beteg voltam. Most már elmondhatom, hogy talán a gyógyulás útjára léptem. Mindezt kénytelen voltam napi 10-12 óra munka mellett túlélni. De!!!! Végül is - bár mások szerint elég szarul nézek ki, ocsmányul köhögök és nagyon beteg vagyok - sokkal jobban vagyok mint a hét elején-közepén, ezért úgy érzem minden rizikó nélkül kijelenthetem, hogy most már megmaradok.
Hogy mindez a konferencia idejére esett... hát erről meg igazán nem tehet senki sem. Ha a betegségen még nem is, de a konferencián túl vagyok. Ma délután hatkor Istenlába hazafuvarozott a tökéletesen egyedül szervezett 120 fős, két napos "buliból". Kicsit hátradőltem, magamhoz vettem két kanál köptetőt, majd két kupica Jagert. A kettő közti ízkülönbség vagy elveszett valamelyik kanyarban, vagy a lándzsás utifű is jégerből van, vagy az ízérzékelésem is "bedöglött".
Az eheti őszinte nevetésért őszinte hála Lustanyunak a Röhögj magadon, az Isten is megsegít blog írójának és családjának. Marci mentségére el kell mondjam, hogy nyilván tökéletesen félreérthető a dolog én például általában csak háttértévézek, szóval oda sem nézek, így hosszú perceket töltöttem azon töprengve vajon mi a szar lehet a kúrvacsóra :)
Most pár napig (konkrétan 1) garantáltan alszom, aztán jövő héten megpróbálok visszazáródni, fizikailag is, de főleg lelkileg, mert azért ismét szereztem pár tüskét... aztán majd jövök.

Játszani jó

2011-10-29T16:08:00.001+01:00

Abile kuckójában játék van, most rontom annyival az esélyeim, hogy ezt nektek is elárulom :)
Egy idézetet "kell" hagyni blogszülinapi ajándékként. Az első ami eszembe jutott egy Ady vers.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

/Ady: Őrizem a szemed/

De ezt mégsem írhatom egy másik nőnek :)

Ki tudja miért a következő gondolatom ez lett:

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

...

Ott is hagytam ajándékul, miközben jókat mosolygok magamban, hogy vajh miért költözött éppen e pár sor a fejembe, hiszen még csak nem is vagyok keresztény :)

Retro a Lidl-ben

2011-10-27T17:38:00.000+01:00

Mára ez, mert egész nap ezt danolászom :)

2011-10-20T19:14:00.001+01:00

rájöttem

2011-10-14T17:34:00.000+01:00

hogy nem tudok horgolni, és ettől egy óriási hiányérzet keletkezett bennem. Mert varrtam már foltból ágyterítőt, gyereknek itthon - akkor még - nem kapható plüss figurát, hímeztem képet, párnát, terítőt, festettem üveget, maséztam papírt, kötöttem pulóvert, poncsót (na jó olyat amilyet), varrtam is pulóvert (igaz aprócska gyereknek) DE SOHA ÉLETEMBEN NEM HORGOLTAM. Valamiért úgy érzem, hogy ezen sürgősen változtatni szükséges, de hogyan álljak neki.
Nincs valakinek ötlete hogyan tanulhatnék meg - könyvből - horgolni :)

foltos

2011-10-11T10:34:00.000+01:00

Erzsó, erről azonnal Te jutottál eszembe :)

egy nap sok csodája

2011-10-09T17:47:00.001+01:00

Liliomkert biopiac

Antikvitás, használt bútor, miazmák, Gyulakeszin

Liliomkert biopiac

Bszepezd

2011-10-08T16:48:00.000+01:00

Jobb ha elfogadod amin nem tudsz változtatni

2011-10-03T18:37:00.000+01:00

Mivel húzós időszak van mögöttünk és még húzósabb előttünk úgy döntöttünk Istenlábával, hogy elérkezett az idei utolsó szökés ideje. Osztottunk, szoroztunk, beosztásokat egyeztettünk, majd elfogadtuk a rokonok által felajánlott balatoni!!! nyaralót! Igen, tudom, hogy még csak pár hónapja fogadtam meg, hogy látni sem akarom a Balatont.... Nos ennek a hétnek a végét sikerült összehoznunk. Szóval aki nem értette eddig hogy lehet egyik napról a másikra nyárból hűvös ősz... hát így. Utazunk. Ahogy elnézem ráadásul nem csak hideg lesz, de esni is fog, az előrejelzés szerint minden nap.
Persze ettől még nem dőltünk kardunkba, de ez ám a kibaszás. Most vagy elkezdek sürgősen alternatív programokat keresni (esőben!!!) vagy marad a szex maraton :)
Ennyit a balatonfelvidéki túrázásról, a végén majd megint fedett fürdőkben lazulunk, ami igen kellemes, de idén nyáron már kiélveztem, sőt - már ha van ilyen - túl élveztem a pancsikálást.
Na azért nem panaszkodom, mi több nagyon várom a szombatot, már csak hősugárzót kell szereznem sürge gyors, mert az a nappali 13 fok éjszakára gyanítom a nullát keresgeti majd, hidegbe meg ugye...

Mára ez

2011-09-29T16:52:00.000+01:00

nyál

2011-09-29T16:39:00.001+01:00

Összeakadtunk. Ő délutános, én hazafelé indultam. Nem hagy az útszélén, elhoz. Nézem ahogy vezet. Nézem a kezét, az arcát, a szemét. Nem beszélünk, én azt gondolom kár elrontani a pillanatot a napi történések elemzésével, Ő nem tudom mit gondol..., aztán elneveti magát, hogy hogy lehet így nézni. Nem tudom hogy lehet, szeretem. 23 éve szeretem, akkor is szeretem mikor utálom :)
Hazaérünk. Még van tíz perce indulásig, hogy odaérjen ahová megy. Kap egy kávét. Mesél. Olyan dolgokat mesél amiket egyébként nem nagyon szokott. Nem szennyezi a magánéletünket a mindennapi mocsokkal. Most munkaidőben van, nem állt át az agya - se idő, se szükség nincs rá - arra, hogy itthon van. Döntési helyzetbe kényszerül, vagy elvállal valamit vagy nem. Nyilván mindkét döntésnek hozadéka lesz. Nem szólok csak hallgatom (ritka pillanatok ezek), aztán látom, hogy kérdően néz, de nem tudok mit mondani. Nem akarom befolyásolni, nem csak azért mert véletlenül épp egyetértek vele. Ő egy józan gondolkodású intelligens ember, észérveken alapuló döntésekre képes. Azt hiszem nem is a döntés az ami nehezére esik, inkább a helyzet mikor ezt majd indokolnia kell, úgy hogy közben ne legyen se bólogatójános, se rebellis lázadó.
Látom rajta mennyire zavarják a folyamatos - értelmetlen - változások. Átfut az agyamon mennyire kár, hogy csak ritkán nyílik meg ennyire. Átfut az agyamon mennyire jó, hogy csak ritkán nyílik meg ennyire. Az egyazon pillanatban érzett két teljesen ellentétes érzés meggyőz arról, hogy jobb ha tényleg nem osztogatok tanácsokat.
Ott ül a gond az arcán, engedjed had menjen, mondom neki. Megcsókol, és elmegy. Én meg itt maradok ezzel az édes keserű érzéssel, és a tudattal, hogy függő vagyok.

(mindegy nekem, csak a Tomi legyen az... jut eszembe a szerelmes kislány)

Népszámlálás

2011-09-28T16:23:00.000+01:00

Ma bedobták a postaládába a népszámlálós borítékot.

".... töltsön ki annyi személyi kérdőívet ahányan a lakásban laknak"
A borítékban található személyi kérdőívek száma 1, elég nehezen tudnék ebből 5-öt kitölteni :(
Tehát vagy kitöltöm online (nyilván ezt fogom tenni), vagy a megvárom míg a biztos házhoz jön és akkor állok neki kitölteni a papírokat. ???

Kedvenc kérdésem a "jár-e jelenleg bölcsődébe", illetve a "hol volt a születéskori lakcíme"
, "mikor dolgozott utoljára" (konkrétan ma).

Az online kitöltés csak okt. 1-től lehetséges, de már most szétbasz az ideg ha elképzelem, hogy ezt a szart öt külön példányban kell kitöltenem, olyan elmebeteg kérdésekre, hogy mivel járok dolgozni. Mi a fasz közük van hozzá. Számoljanak meg, én vagyok 4328763 ember, mint dolgozó nő, vallásom Jedi (ez nem kötelező), iskolai végzettségem akármi. Nem értem, hogy a többihez kinek mi a fasz köze van, és miért állampolgári kötelességem nekem hosszú órákon keresztül 5 példányban kitölteni ezt a szart, miért nem elég, ha beírja az ember, hogy kiskorú gyerekei vannak, akik a közoktatás x formájában vesznek részt.

Különben is, ha ez nekem állampolgári kötelességem, akkor talán kaphattam volna állampolgári jogon annyi kérdőívet amennyit ki kell(ene) töltenem, mert akkor ha véletlen akadna egy kis felesleges szabadidőm akkor töltögethetném egyenként, de nem.... Az online kitöltés pedig csak egyszerre lehetséges, elképzelem a Zsófi barátnőm az 5 gyerekével mikor neki ül reggel nyolckor .... de gyanítom, hogy mellettem is meg lehet majd írni a káromkodási nagyszótárt.

Mára ez

2011-09-27T18:38:00.000+01:00

Mára ez

2011-09-26T17:00:00.001+01:00

telefon zsebben, kéz a kézben

2011-09-24T19:00:00.000+01:00

Békességben, boldogságban

2011-09-19T17:24:00.000+01:00

szuperül telt a hétvége, pedig igazán semmi különleges nem volt benne. Szombaton Bebe edzése után bementünk az Árkádba megnézni a LEGO kiállítást.
Sajnos a telefonom kameráját összetapizta valamelyik éhes csirkét játszó gyerek, így fantasztikusan pocsék képeket sikerült készítenem, de sebaj az élmény a lényeg, nem a művészi érték :)

Az ebédet ügyesen megoldottuk, reggel míg a fiúk edzésen voltak én főztem rizst, az Árkádba menet pedig szóltunk a Spárban, hogy két grillcsirkét szeretnénk délre. Így aztán már pipistől jöhettünk haza és csak egy salátát kellett összedobni. Az ebéd után punnyadást követően, kitaláltam, hogy sétálhatnánk kicsit a Mecseken, de a gyerekeket nem nyűgözte le az ötlet. Kettecskén indultunk neki Istenlábával. A kocsit a Barbakánnál hagytuk, mi meg felbuszoztunk a Dömörkapuhoz, ittunk egy kávét az "ezeréves" Büfében, majd lesétáltunk a Tettyére.

Mivel még sosem voltunk a már jó ideje megnyílt Mésztufa barlangban, így oda is betértünk, aztán tovább kocogtunk a belvárosba.
Persze pont akkor értünk a Hunyadi útra mikor a volt kolléganőm esküvője zajlott. (Mi is megvoltunk híva, de nekem nem semmi kedvem sem volt (ál)jópofizni, Istenlábának pedig még a semminél is kevesebb). Viszont mivel épp vége volt a cécónak összefutottunk pár régi kollégával, meg a volt főnökömmel és mivel megint fesztiváli forgatag volt a SZIT-en elmentünk sörözni, meg dumálni egy kicsit. Így esett, hogy csak este értünk haza egy szuper nap végén. A gyerkőcök tök jól elvoltak, még csak ránk se telefonáltak, hogy hol vagyunk már :)
Vasárnap még intettünk egy búcsút a nyárnak és elmentünk strandolni. Nagyon jó volt, bár jó sokan voltak.
Igazán lehetne sűrűbben is hétvége (bár inkább ne, akkor még gyorsabban szaladna el az élet).

Mára ez

2011-09-16T17:29:00.001+01:00

részletes jelentés

2011-09-12T19:26:00.000+01:00

A hétvégi akciónk nagyszerűen sikerült. Reggel mondjuk ijesztően indult, mert Soma közölte, hogy fáj a torka és ő inkább nem jön. Mondtam neki, hogy ha ő nem akkor én sem, mert nélküle nem az igazi, erre közölte, hogy na jó... én meg fellélegeztem és beraktam a "patikát" a csomagba.
Addigra már Istenlába kipakolt a kocsiba, csak a strandtáska virított a szoba közepén.
Aztán elindultunk. Az első pár kilométer teljesen szokványos volt, hiszen arra mentünk amerre szoktunk, mindaddig míg rá nem hajtottunk az autópályára. Somának persze rögtön feltűnt a dolog, de megnyugtattuk őket, hogy erre ugyan hosszabb az út, na de sokkal gyorsabban lehet menni. És ezzel a hitegetős játékkal konkrétan eljutottunk az alagútakig és Bátaszékig. A bajai hídon átmenve már nem lehett tovább azt kamuzni hogy Siklósra megyünk. Soma rögtön közölte mikor átmentünk a Dunán, hogy Szegedre megyünk? Persze ki volt táblázva, de akkor még egy darabig eljátszhattuk, hogy á dehogy, csak édesapa eltévedt (hát mondjuk édesapa nem örült túlzottan, hogy hülyét csinálok belőle, de mindegy). Aztán az utolsó ötven kilométernél már bevallottuk nekik, hogy ez egy előre megfontolt szándékból elkövetett utazás, és igen tényleg Szegedre megyünk, elmegyünk a Vadasparkba és strandra. A strand fontos része volt a történetnek, mert a parti kempingben volt szállásunk, ahol van termálvizes medence. Mikor a Kempingbe értünk nem nagyon értették a gyerekek miért tart ennyi ideig jegyet venni és miért kell ehhez bemennem egy irodába. Aztán furcsa volt, hogy miért egy kulccsal jövök ki (elfelejtettem eldugni), de mondtam nekik, hogy ez csak kabin kulcs az átöltözéshez. Persze innen már csak perceim voltak a lelepleződéshez, mert nehezen tudtam volna még azt is beadni nekik, hogy egy két szobás apartman csak arra van, hogy átöltözzünk... Meg kell mondjam nagyon elragadtatottak voltak. Szegény Somám bár naphosszat csak az orrát fújta meg a torokfertőtlenítőt szopogatta, de őszinte elragadtatott vigyor ült a képén egész nap. Szinte jobban örült, mint Bebe, valószínűleg az ő eszével már jobban értékelte az egészet. Azt mondták sokkal jobb volt ez így, mintha megmondtuk volna, hogy mi lesz.

P.S.: sajnos azóta már mind betegek vagyunk, Soma egész héten nem mehet iskolába, Bebe talán szerdán és én is csak szerdán megyek majd, mert tiszta takony vagyok meg totál hányinger.

2011. szeptember 11.

2011-09-11T16:08:00.000+01:00

Bebe 10 éves!

alliteráljunk :)

2011-09-08T16:48:00.001+01:00

Szombaton Szeged :)

Nem voltam túl jó passzba mostanában és ez lassan minden pillanatomra rányomta bélyegét. Az ilyen szar periódusokban szoktam hallgatni. Itt is hallgattam és gyakorlatilag a valóságban is. Csak a legszükségesebb dolgokra terjedt ki a kommunikációm, leginkább az is csak a munkahelyen. Istenlábával már majd két hete nem beszélek, pedig nem tett rossz fát a tűzre, én vagyok az aki a kákán is..., de szerencsére tudom ezt, így aztán nem veszek össze senkivel (nyugtatom magam ezzel) csak éppen bunkó vagyok (nincs mit szépíteni). Tőmondatokban válaszolok és azt is csak akkor ha nem ítélem a kérdést már eleve felesleges hülyeségnek, mert akkor nem is válaszolok.
Egy idő után már nem is törekszem a helyzet feloldására, csak vagyok bele a világba (még jó, hogy már nagyok a gyerekeim). Ettől független az állapotom nem diagnosztizálnám depressziónak, és általában ügyesen leküzdöm magam.

Ma például a semmiből támadt az ötlet hogy sürgősen Szegedre kell mennem. Ez abból a szempontból csoda, hogy nem igazán igyekeztem semmin sem ötletelni, és egyáltalán nem is terveztem semmit a hétvégére, maximum egy Siklósi strandolást, meg Bebének valami szülinapi vendégséget, mert 11-én 10 éves lesz. De egyszer csak láttam magam előtt a Dóm teret, aztán eszembe jutott egy tizezres üdülési csekk a fiókból.... Még mielőtt beindítottam volna a földalatti mozgalmat azért felhívtam Istenlábát - akivel ugye nem vagyok túl jóban mostanában, - hogy mit szólna ha Bebe születésnapját valami szegedi programmal üdvözölnénk. Mivel Istenlába áldott jó ember - csak ezt én most még nem látom, mert mufurc vagyok -azonnal áldását adta a tervre.
Fel is hívtam a kedvenc szegedi kempingemet és érdeklődtem egy négy fős bungallóról, de sajnos az már foglalt volt. Itt azért vesztettem a lelkesedésből, de elkezdtem belvárosi szállásokat keresni. Közben a vezérhangya beindult az agyamban, hátha találnak nekem a kempingben két egymás melletti két fős házat és újra telefonáltam, erre közölte a csaj, hogy ja tud adni négy fős két szobás bungit is, csak nem azt amit én kerestem, de másik van :)

Lényeg a lényeg szombat reggel irány Szeged. A kiscsávók mit sem sejtenek és nem is mondjuk meg nekik, hogy hová megyünk, csak elindulunk.... Holnap szép titokban bepakolunk, strandcucc és miazma.
A dologhoz hozzátartozik, hogy a skacok eddig egyszer voltak Szegeden és tisztára oda vannak érte :)

Még soha nem indultam neki ilyen hirtelen ötlettől vezérelve, mindig csak nagy komoly tervezés és megfontolás után :)

alkoholista

2011-08-14T20:08:00.000+01:00

Annyira finom volt tegnap a sárga muskotály, hogy ma be kellett menni újra a Séta térre bambulászni és iszogatni. Mivel Istenlába a sofőr szerepében "tetszelgett", így hoztunk is haza egy üveg finomságot. Csak a fogyókúra kedvéért azért egy kis gyros, egy kis rétes, egy kis chips, egy kis.... is belefért :)
Elvégre nyaralunk, vagy mi?!
Holnap megyünk Siklósra megint, kiszorítok egy kis vizet a medencéből, juhééé :)

Holnap koncert :)

2011-08-12T18:53:00.001+01:00

reggeltől estig

2011-08-12T09:10:00.000+01:00

A jó idő fogalmának faramuci értelmezésével strandolni voltunk. Mert jó idő volt, hétágra sütött a nap, csak a hőmérséklet volt épp húsz fok körül és fújt a szél. Szóval kiszállni a medencéből nem volt épp egy élmény, de ezt leszámítva tökéletes strand idő volt.
A hétvégére strandszünetet iktatunk be, mert Pécsett nincs normális strand (elég ciki) így hétvégén mindenki nekiindul jó idő esetén a környező fürdőkbe, emelve ott a népsűrűséget.
Állítólag hétfőn is jó idő lesz (még), akkor majd újra megyünk. Igyekszem nem belegondolni, hogy egy egy ilyen nap mibe kerül nekem :) Még jó hogy nem végtelen szabadság az élet :)
Ma délután a városba megyünk, mert Dumbledorenak bőrpénztárcát igértem a szülinapjára és a Sétatéren is van valami fennforgás. Egyébként teljesen normális hétvégét fogunk tartani, főzőcskével, olvasással, lustulással :) Juhééé

nyugdíjas program

2011-08-10T16:03:00.000+01:00

Tegnap este felhívtam Mókát, hogy megtudakoljam mivel üti agyon a szabadságát. Erre közölte, hogy várja a nyugdíjat :) Igazából a reálhozamát várja, mert nem adta meg a bankszámlaszámát, így azt majd a postás viszi. Viszont amíg a nyugdíjat várja jó nyugdíjashoz mérten tesz-vesz otthon. Közölte, hogy valószínűleg ez lesz élete első és utolsó nyugdíja, így ha végre megkapja azon nyomban meg kell jutalmazza magát :)
Ezt követően jöttem én aki ma fogorvoshoz ment, Móka szerint ez is tökéletesen jó nyugdíjas program :) Szóval ma ilyen nyugdíjasok voltunk. Reggel még a kacatoshoz is elmentünk Görcsönybe, csak hogy csináljunk valamit, ha meg már ott voltunk vettünk számológépeket a gyerekeknek az iskolába, mert mindig elhagyják. Találtam egy makró állványt is a fényképezőgépemhez ötszáz forintért (na ez már igazi nyugdíjas tempó).
Holnap ha napos lesz az idő - és nem lesz ilyen szél, mint ma - megint Siklósra megyünk ázni.
Juhééééé

nem kell tovább mennie

2011-08-08T20:02:00.000+01:00

jó idő kihasználva

2011-08-08T20:00:00.000+01:00

Szerencsére nálunk ma egész nap jó idő volt, így ébredés után azonnal elvágtáztunk Siklósra fürdeni. Jó kis nap volt :)

Qrva jó dolog ez telefon :)

szombat

2011-08-08T19:48:00.000+01:00

ma haza megyünk. Reggel süt a nap, így reggeli után a strandon kezdünk, ebédig maradunk lent, de már 11 körül beborul az ég. Ebéd után összepakolunk, a gyerekek még bandáznak, én olvasok kicsit, aztán indulás. Még megállunk Siófokon a bazársoron. Sajnos Bebe ki nem hagyná az ilyesmit. Szerencsére nem kell semmi rémeset vásárolnunk, csak egy karikatúrát szeretne rajzoltatni magáról. Somát is noszogatjuk, de hallani sem akar a dologról. Legalább valaki tud spórolni ebben a családban :)

- vége -

péntek

2011-08-08T19:44:00.000+01:00

Nyoma sincs a csütörtöki esőnek, hávájdizsinapfény van :)
Miután én mindenképp látni szeretném a nemrég megnyilt tihanyi Levendulaházat reggeli után útnak indulunk. Ötven kilométert mégsem tehetünk meg egyhuzamban, így Fűzfőn megállunk egy kis bobozásra és mászásra, pillanatok alatt dél lesz :)

A levendulaházat klasszabbnak gondoltam. Veszek pár levendulás szappant (mégcsak nem is helyben gyártott), hűtőmágnest Mókának ...

Négy óra van mire végre beesünk a strandra. Egy kis fürdés, labdázás, vizibiciklizés...
Vacsora után tábortűz. A tűz mellett ülve távoli tüzijátékként értékeli mindenki a meteorrobbanást. Én persze nem látom, mert megint egy könyvet bújok. De azért rémesnek értékelem, hogy ilyen veszélyes dolgok történnek "körülöttem".

csütörtök

2011-08-08T18:52:00.000+01:00

folyamatosan esik. Összedugjuk a telefonomat a tévével és filmet nézünk egész nap.

szerda

2011-08-08T18:49:00.000+01:00

élményfürdünk.

kedd

2011-08-04T10:47:00.000+01:00

napsütésre ébredünk. Majdnem sokkot is kapunk. Reggeli után azonnal elhúzunk a partra, ahol Bebe rögvest horgászni kezd. A partmentén kishal óvoda működik, csak úgy hemzsegnek, így aztán ki is fog egy párat, amit aztán Istenlába igyekszik a legkíméletesebb módon kiszabadítani és visszaküldeni a többiekhez. Soma bringával jön utánunk, majd mikor megérkezik rádöbben, hogy nincs rajta fürdőgatya, márpedig ő most már belemegy a 18 fokos Balatonba. Vissza bringázik, megjön és bemegy. Vacog kicsit, de állítja, hogy nem hideg, Bebe is vérszemet kap, sziszegve bemerészkedik. Feltűnnek egyéb ~~idióták~~ strandolók is, lassan tényleg olyan, mintha nyár lenne. Az égen bongyor báránykák úsznak, a nap égeti a bőrünk, tralala. Ebéd utánra befelhősödik, így strand helyett a csavargást választjuk. Somának nincs kedve, ő marad. Bebe bazarazna, naná, szerintem vásárlási kényszere van. Sétálunk és hülyeségeket nézegetünk a bazárokban. Csak én eszem le magam fagyival. Hatalmas pacával a pólómon sétálgatok a parton. Nem mondom, hogy nem idegesít. Hazafelé azonnal veszek is magamnak egy blúzt vigasztalásul – kinek is van vásárlási kényszere? A visszaérkezéssel ismét megcélozzuk a vacsoraidőt. Végre a gyerekek is esznek, majd kaja után eltűnnek. Minden este bandáznak, tíz előtt elő sem kerülnek. Üdülőn belül vannak, biztonságban, egy csomó havert találtak. Örülök hogy így elvannak. Holnap állítólag újra sütni fog a nap. Találtunk egy élményfürdőt Siófokon, holnap megnézzük.

Az egész család egyetért benne, hogy jó a nyaralás.

hétfő

2011-08-04T10:40:00.000+01:00

a kalandozás napja. Reggeli után egy gyors családi pingpong verseny. Naná, hogy én nyertem. Utána Bebe szórakoztatására lemegyünk a partra. Ez a közelben egy négy méteres beton sávot jelent, egy lépcsővel és egy keskeny horgász stéggel. Bebe lógatja a zsebpecáját és nem fog semmit. Mellette egy nagypapa unokákkal, nádbottal. Bedobják kapás, kishal, új csali, bedobják, kapás… Nem sokáig vannak lenn, mert egy idő után a nagypapának tele lesz a hócsukája az össze vissza rumlizó kölykökkel. Mielőtt elmennek átpasszolja a varázscsalit nekünk. Jó néhány csontival gazdagabban végre a mi horgászunk is fog egy kishalat.

Teljes a boldogságunk.

Ebéd előtt még biciklizésre kényszerítenek. Lehet hogy én vagyok az egyetlen ember aki igenis el tud felejteni bringázni, de tiszta majré vagyok minden évben mikor fel kell ülnöm. Mert jajj magas, és jajj, hogy kell elindulni, leszálni, autó jön…. Szóval tudok parázni rendesen, de azért egy idő után élvezni kezdem, csak akkor elkezd fájni a seggem…. Ebéd után, leszarva, hogy nincs nyaraló idő, és hogy csak azért is jól érezzük magunkat kalandparkba megyünk.

Végül Balatonfűzfőn kötünk ki. Bebe kicsit nehezményezi, hogy alacsony a közepes kalandpályához és gyerekpályán kell mennie, de a végén azon is megküzd rendesen. Közben Soma az én kérésemre nem a legkeményebb pályán indul el (aminek a teljesítése kb. 40 perc) hanem a közepes felnőtt pályán. Nincs tíz perc és végig ér, majd boci szemekkel néz. Naná, hogy befizetem, aztán majomkodjon a fák lombjain. 38 perc alatt végigért azon is, de nehezményezte, hogy közben állandóan várnia kellett az előtte bénázó felnőttekre. Tény, hogy a gyereknek fantasztikus adottságai vannak az ilyesmihez, hatalmas a keze, lába, tökéletes csimpi. Míg ő a lombkoronákban teszteli magát a Bebe unalom ellen falra mászik. Az animátor eltereli a kicsiknek való faltól a nagyobbaknak valóhoz. Persze itt is nehézségei akadnak a méretével, és hogy őszinte legyek a Bebe az a gyerek akit az eszéért szeretünk. Ő ugyan meg van róla győződve, hogy ő aztán bármit, és nincs akadály, de be kell látnunk (titokban), hogy kicsit topa. Még aki biztosította is előkapta a fényképezőgépét, hogy lefényképezze, hogy tud ugyanoda fogni ahol áll. Persze azért nem hagyják, hogy feladja, néha húznak rajta egy kicsit, és a végén szól a csengő a fal tetején.

Pont vacsorára érünk vissza. Ez nem sokat segít rajtunk, mert egyik gyerekünk sem eszi meg a gombát, így miután mi megkajálunk elmegyünk be Sóstóra pizzáért. Míg a kaját várjuk végre jelet adnak az égiek és legalább a blogot frissítem kicsit.

Egyébként nem sok hírem van a világról, és be kell látnom internet nélkül is forog a Föld. A legjobb, hogy órám sincsen. Kb. két hete megint tönkrement a szíja és már az agyamra megy. Így úgy döntöttem meglepem majd magam egy új órával, majd ha megtalálom az igazit. Addig is élvezem az idő nélküliséget.

vasárnap

2011-08-01T19:23:00.000+01:00

esőre ébredünk. Nem vagyok boldog tőle, mert leakartam menni a partra egy kis internetezésre (itt ugyanis még térerő sincs) Beszorulunk a szobába, de ez valahogy annyira természetes már, hogy senki sem ágáll ellene. Ifjúsági filmeket bámulunk a tévében, amit otthonról hoztunk. Istenlába így könnyen el tudja foglalni magát, mert mikor rájön az unalom fogja az antennát és körbetáncolja vele a négyszer négy lépésnyi szobát, hogy jelet kapjon.

Hol esik, hol nem. Punnyadunk. Kiolvasok másfél könyvet. Ez van.

szombat

2011-08-01T19:22:00.000+01:00

a reggeli gyógyszer bevételnél kiderül, hogy épp a legfontosabb maradt otthon, nincs nálam a pajzsbogyóm. Nem maradhatok anélkül kilenc napig. Körbe kérdezősködöm, hátha van az üdülőben egy nyaraló orvos – ez mégiscsak egy orvostudományi kar üdülője. Orvos nincs. Felhívom Mókát aki Bfenyvesen tölti szabad napjait. Az indulásáról lekéstem, mert már Fenyvesen van, viszont az anyukájánál van a nekem kellő gyógyszerből és tud is adni egy levéllel. Megbeszéljük, hogy ebéd után találkozunk Fenyvesen. Mókáéknál ütközünk. Lent vannak a szülei, a tesója és annak a fia, ide toppanunk be mi, mint egy megszálló hadsereg, bár mióta csak négyen járunk – mert Vitya már nem igazán jön velünk sehová – nem is annyira érzem tömegnek magunkat. Nagyon jól érezzük magunkat, kártyázunk, beszélgetünk, nevetünk.

Közben persze hol esik hol nem. Bebe aggódik, mert ő tegnap óta készül zsebpecával halat fogni. Megnyugtatom, hogy legyen bármilyen idő én megyek vele horgászni. Veszünk egy zsebpecát és bár majd lefújja a fejünkről a szél a hajat mi kitartóan ülünk a parton. Látszik szegény gyereken, hogy majd megfagy, de ő aztán igazán nem egy feladós fajta.

A végén már a csajok próbálják rávenni, hogy álljunk odébb, mert ilyenkor már alszanak a halak, de az is lehet, hogy megfagytak. A hideg szélben azért magunkba szívhattunk némi napsütést, és látunk egy elhaló szivárványt is.

Egy kis sült ha igéretével eltérítjük Bebét a horgászattól majd veszünk két akkora hekket amekkorát még életemben nem láttam. Kaja után jön a kihagyhatatlan fenyvesi bazár. A „bazarazás” ősi sport nálunk, ki nem hagyná egyik gyerekünk sem, bár ahogy elnézem most már Bebe is kezd kinőni belőle, mert alig talál valamit. A végén egy slusszkulcsnak látszó sokkolóval és egy kis műtakonnyal leszünk gazdagabbak.

Pocsék volt ugyan az idő, de teljes az egyetértés abban, hogy ez egy igazán jó nap volt.

péntek

2011-08-01T19:17:00.000+01:00

reggel hatra tervezzük az indulást, és el is indulunk hat húszkor. A Mecsek felett förtelmes felhők vannak, vidáman konstatáljuk, hogy mi bizony eljövünk onnan. Optimizmusunk hamar megtörik, egész úton esik az eső. Mire megérkezünk igazán rázendít.

A károgó gyerekek csitítására közlöm, hogy tizenhét perc múlva eláll az eső. Magam is meglepődöm, de tényleg így történik. Elgondolkodom rajta, hogy felajánlom szolgáltatásaimat a Forma1-be. Minek a sok kütyü, meg radarkép…

Kicsomagolunk. A gyerekek felderítik az amúgy sem ismeretlen terepet, ebédig nem is látjuk őket. Ebéd után bemegyünk Siófokra beszerezni a jólét komfortérzetét megteremtő csipszeket és üdítőket. Nem veszek sört magamnak. Én csak nyáron sörözök, ez meg itt csak nevében az.

Visszafelé lemegyünk a partra, azért mégse járja, hogy már fél napja itt vagyunk és még nem láttuk a Balatont. Bebe azonnal elfoglalja magát, egy darab náddal készül halat fogni, majd talál is egy döglött halat. Először megpróbálja két bottal felemelni, hogy bemutathassa nekünk – mint egy hűséges kutya – majd mikor ez öt perc után sem sikerül fogja és felkapja. Miután lelombozzuk azzal a hírrel, hogy már pedig nem tarthatja meg a döglött halat, visszadobja a tóba. Rá két percre egy kisgyerek egy vödörben csalihalat hurcol, amiből kiugrik egy kishal. Bebe megtalálja és boldogan ujjong, hogy feltámadt a döglött hal és visszajött… Újra megállapítjuk, hogy lehet, hogy a gyerek penge az iskolában oktatott tárgyakból, de a való életről lövése sincs.

csütörtök

2011-08-01T19:13:00.000+01:00

déltől indul a szabadság. Jó nagy kapkodás a délelőttöm és nem kis para, hogy vajon sikerül-e majd eljönnöm. Igyekszem minden információval ellátni aki helyettesít. Dél előtt pár perccel betoppan Móka, hogy fogjam a cuccom mert dél van és húzzunk le cigizni. Megteszem J Dumbledore ugyan nehezményezi, hogy egy cigizésért lemondok a még vele tölthető percekről J de nem ellenkezik, jó nyaralást kíván, de azért még utánam kiabálja, hogy úgyis esni fog az eső.

És tényleg, estére özönvíz zúdul a városra.

Nyaralni mentünk

2011-07-29T04:41:00.001+01:00

Majd jól felöltözünk, de nem hagyjuk magunkat eltántorítani.

Csók

Ma van a 20. házassági évfordulónk - és elfelejtettük :)

2011-07-27T18:58:00.000+01:00

4in1

2011-07-25T16:14:00.000+01:00

Túl vagyok három héten mikor is egyedül látom el négy ember munkáját. "Fantasztikusan" érzem magam, volt olyan szerencsés napom is mikor időben haza tudtam jönni, mi több olyan is mikor időben jöttem haza és nem hoztam magammal melót. Lassan már az sem vigasztal, hogy az egyszerre szabadságra vonuló adminisztratív bagázsnak pocsék idő jutott a szabadságára.
Naná, hogy nem vigasztal, hiszen közeleg az én szabadságom. Előre láthatólag hozzuk a formánkat, leégni nem fogunk. Azt mondjuk nem tudom, hogy mit kezdünk majd azon 15 négyzetméteren ami ránk jut az egyetemi táborba (teljes ellátás az van), azonkívül ágy, asztal, de tévé nincs. :)
Jó időben egyébként jó hely ez, ha nincsenek az embernek nagy igényei - meg kicsik se -, de esőben über gáz. Mi mondjuk komfortosítjuk a helyet, mert egyrészt viszünk tévét (éljen a mindigtv), laptopot, telefont (tíz hangoskönyvvel, több albumnyi muzsikával és jó pár filmmel), könyvet, társast, kártyát... Ebből persze csütörtök este hurrikán erejű feszkó fakad majd, mert mindezt valahogy el kell helyezni, a nem kevés meleg ruhával egyetemben az autóban. Ezt követő életveszélyes manőverrel jön majd péntek reggel a négy bringa a tetőre. Igazi szeleburdi családos menet lesz. Én már akkor frászt szoktam kapni ha két bringát tetőzünk...
Ha mindebbe belegondolok kész rémálom, de azért várom. Lassan már minden mindegy csak legyen egy kis nyugalmam. Bár nem tudom háromszor három lépésnyi kis szobában négyen bezárva mennyi nyugalom juthat. Erről eszembe jutott, hogy mennyire fantasztikus a NokiaN8 fülese, ha bedugom semmi kinti zaj nem fér a fejemhez :)
Ja, mindehhez Istenlába délutános és csütörtökön is dolgozom még, ahogy a főnököm mai húzásait elnézem elég sokáig. Ilyenkor azért mindig elgondolkodom, hogy mi a ~~fasznak~~ fenének kell nekünk egyáltalán nyaralni, és főleg miért a Balatonon, mikor fürdeni szinte sosem sikerül benne, mert mindig pocsék az idő, a kölykök becsavarodnak bezárva... Aztán eltelik félév, hoppá és én már a Balaton után ácsingózom, mert "nekem a Balaton ...." Na, ez a szenilitás. Jó lenne ha valaki szólna jövőre mikor a nyaralást tervezem, hogy NEEEEEEE! bárhová, csak a Balatonra ne.
Persze az optimisták most azt gondolják, hogy jövő hétre már felmelegedést mondanak.... de higgyétek el itt fürdésre alkalmas idő majd csak azt követően lesz, ha mi "lehúztuk" kilenc!!!! napunkat.

Ki tudja?

2011-07-17T19:40:00.000+01:00

Egyszer valamelyik blogon írt valaki egy Balaton(környéki) vásárról. Sajnos már nem tudom hol láttam, de azt biztosan tudom, hogy majd' egy éve is van már annak.

Ha valaki tud a Balaton környékén vásárt legyen szíves ossza meg velünk, itt ugyanis függők vannak :)

Mit eszünk a hétvégén

2011-07-14T20:11:00.000+01:00

Ez a kérdés motoz a fejemben folyamatosan, mert egyre biztosabban érzem, hogy nincs hajlandóságom fűteni a napnak. Mit főzzünk mikor nem főzünk. Két napra, öt főre. (háromhatrahatkilencrekilenctízretizenegyre)

Teljesen kész vagyok ettől az időtől, lassan már csak a légzésre marad energiám, de az sem megy túl jól, mert a hörgőimnek betesz az irodai klíma :(

Fejlődtem!!!

2011-07-13T18:24:00.000+01:00

ujjongta Bebe a játszóról hazajőve." Mert a Laci volt eddig a trükkspan, én meg apróspan, de most már én vagyok a trükkspan ami nagyon sajt, mert van ám kicsicsíraspan is, meg csíraspan is ami már gáz, de ez volt a legjobb napom, de tényleg el sem hiszem, hogy én vagyok a trükkspan".

* Aki ebből egy szót sem ért az garantáltan normális :)

Mára ez

2011-07-08T19:57:00.001+01:00

Jéééé

2011-07-07T14:25:00.000+01:00

Abban a szerencsében volt részem a héten (na na jó, igazán csak kedd-csütörtök), hogy gyakorlatilag üres volt a munkahelyem, ráadásul délután kettőkor haza is jöhettem mindennap. Minek után nem kellett körülugrálnom senkit és a "világ" irányításának terhe is lehullott a vállamról, maradt energiám (nem csak követhetetlen eszmefuttatásokra) arra is, hogy egyszerűen csak figyeljem a gyerekeimet.
Általában minden délután arra jöttem haza, hogy Bebe a konyhát teljesen elfoglalva játszik. A pulton az ég urai, az asztalon az erdő népe, és persze azon sem csodálkoznék ha előkerülne Darth Vader is :)

Szóval ez a népség itt minden délután mi mást is csinálhatna nálunk, mint megmentik a világot. Mindeközben a konyhába bejutás a lehetetlen egyenlő, de ez engem nem annyira zavar.
A világmegváltást követően foci VB kezdődik, hogy nincs itt az ideje az senkit ne zavarjon, nálunk kérem már lezajlott a sorsolás, kihirdették a kereteket és folynak a küzdelmek.

Persze közben azért veszekednek és fikázzák egymást folyamatosan, de itt kérem viszonylagos békében közös játék folyik. Jó sokáig bírják, de mikor elegük lesz (egymásból) akkor fogják magukat és lehúznak a térre.
Bebe leginkább gördeszkázik, Soma a labdát rúgja, aztán már mindketten a labdát rúgják, bújócskáznak, bandáznak, ... élvezik a nyarat.

Mire elcsendesedne a lakás megérkezik Vitya a nyári gyakorlatos munkából, és őszinte meggyőződéssel nyakig olajosan előadja, hogy szar az élet. Szerencsére túlzottan nem éli bele magát ebben, gyorsan megfürdik, eszik és vagy megy a dolgára, vagy elmegy a lány elé és együtt punnyadnak. Én pedig azt csinálok amit akarok :) Általában nem akarok semmit és ezt is csinálom, vagyok. Este aztán 7-9 között valamikor előkerül "apánk" (megjött a ház ura, a család feje felkiáltással) kifacsart citromként. Tegnap este például felhívott, hogy jön ám majd, egyszer, mert hogy most épp jászkarafaszajenőre tart (konkrétan Vásárosdombóra ment), mert az ottani kolléga szabadságon van... Ennyit a névnapozásról :(
Közben persze szép lassan alakul minden - bár állítom és szerencsére úgy is érzem, hogy semmit nem csinálok - azért mire kell mindig lesz vacsora, meg rend, meg pár oldal olvasás, egy kis filmnézés, manikűr...
Annyira idillien pfjujjj is ez az egész, hogy nyilvánvalóan jól fog esni az a szuronyroham amit Dumbledore holnapi hazaérkezése okoz majd.

Mindezt most végiggondolva a részmunkaidős foglalkoztatás tuti jó dolog lehet, mert igen sokat számít az a plusz két óra naponta amivel előbb hazajöttem.

Mára ez

2011-07-07T10:52:00.000+01:00

Uram bocsásd meg minden bűnömet és ha keselyűként köröz a gyűlölet dobj neki egy csontot a fazékból minket meg ments meg a gonosztól

2011-07-07T09:52:00.004+01:00

Nem vagyok túl jártas a politikában, köszönhető ez leginkább annak is, hogy az utóbbi évtizedekben teljesen megcsömörlöttem, mi több megundorodtam a politikának illetve politikusoknak nevezett szemfényvesztőktől.

Ráadásul teljesen demagóg hozzáállással tudok dolgokat megközelíteni, majd azokon háborogni (szóval akár politikus is lehetnék).

Egyszerű lány vagyok, a nyilvánvaló hazugságok és átverések után például nem hiszem el senki mondandóját a kommunikáció bármily trükkös csomagolásába van is az rejtve.

Így fordulhatott elő, hogy az első szabad választáskor a narancsra szavaztam, gondolván mégis milyen rendszerváltás az, ha azok maradnak hatalmon akik addig is voltak. Különben is nagyon szimpatikus volt a sok tenni akaró suhanc, a majd mi megmutatjuk lendülettel. Így aztán egy darabig hittem a világmegváltásban és szavaztam, szavaztam, míg '98-ban végre megérezhettem a siker ízét. Teljesítettem is az első Orbán kormány elvárásait, lett nekem három gyerek, három szoba (na jó két és fél, de nem rajtam múlott), négy kerék (olyan amilyen, de négy). Kaptam hol adókedvezményt, hol megemelt családi pótlékot..., ha nem is sokkal, de sokáig mindig jobban éltem, mint négy évvel ezelőtt.

Minden egyes alkalommal hidegrázást kaptam, ha megláttam a tévében a teknősbékafejű Horn Gyula bácsit, pedig hozzászokhattam volna, mióta élek mindig ott volt... és azt hittem ezt már nem lehet fokozni, mikor "megismertem" Fletót, akiről első ránézésre lerí, hogy nem stimmel vele valami. Olyan fura retorikája és túlmozgásos gesztusai vannak, ráadásul soha egyetlen megnyilvánulását nem éreztem őszintének. Sebaj, mondták az "okosok" ez olyan gazdag, hogy majd biztos nem lopja szét az országot. Hahaha, ebben az országban mindenki deáknévászna a különbözés szikrája nélkül, és soha senki nem lehet elég gazdag. Na ezt az eröltetetten népszerűségre törő táncoslábú idiótát aztán igazán tudtam utálni, ami nagyon jó, mert mindenkinek kell valaki akit utálhat, és szerencsére kis hazánkban óriási humán erőforrás áll rendelkezésre e téren. Persze mind emellett elismerem, hogy egyszer az életben Feri is mondott igazat, ki ne ismerné az elhíresült "öszödibeszéd"-et, amivel kapcsolatban egyébiránt nagyon érdekesnek tartom, hogy sokáig senkit sem izgatott annak tartalma, miszerint minket itt kérem erősen ~~átbasztak~~ hülyének néztek, a lényeges kérdés az volt, hogy vajon ki szivárogtatta ki. Hát nem mindegy? Miután a képünkbe óbégatta ez a "kedves" ember, hogy hazudtunk... hazudtunk... hazudtunk.... amit persze magunktól is tudtunk, hiszen össze tudtuk vetni az előző ciklus munkáját és a választási ígéreteket, és egy hónappal a megnyert (ez ugye attól függ merről nézzük) választást követően is tisztán látszott, hogy ez itt nem az old spice, hiába is kéne bizonyíték. Arra azért mindenképp jó volt az elkúrtuk manőver, hogy kinyíljon egy két ~~bicska~~ szem és hallattassa hangját az istenadtanép. Ferkó persze kötötte az ebet, hiába szajkózta mindenki hogy monnyonle, ő márpedig úgy döntött, hogy irgalmatlan módon alkalmas. És húzta is még egy jó darabig, míg 2009. április 7-én 92 MSZP-s képviselő aláírásával a szocialista párt kezdeményezte Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel szemben a bizalmatlanság kimondását, egyúttal Bajnai György Gordon miniszterelnökké választását. Akkor még azt gondoltam Gyurcsány alatti mélységek márpedig nincsenek, és valóban hozzá képest mindenképp felemelkedés volt Bajnai muzsikálása, számomra mindenképp a legtisztább, legérthetőbb, legszimpatikusabb kormányzás volt (bár én demagóg is vagyok, meg nem is értek hozzá).

2010-ben aztán várható módon újra főszerephez jutott Viktor és csapata, nem önnön nagyszerűségüknek, hanem Gyurcsányék balfaszságának köszönhetően. Ez volt az az év amikor tartva magam a poszt elején írtakhoz, miszerint nyilvánvaló átbaszások után már nem hiszek nem szavaztam a fideszre, nem szavaztam az szdszre, az mdfre, a kisgazdágra, a kdnp-re, az mszpre.... Akinek egyébként nem lett volna elég a felsoroltak ciklusonkénti politikai ténykedése, bónuszként kaphatták a választási időszakban a saját magát és pártját is mind jobban lejárató (sokáig szimpatikusnak tűnő) Dávid Ibolyát, hogy ne mindig csak a nagykutyákról beszéljünk.

2010-ben rendes állampolgárként elmentem szavazni, és hogy nehogy túl nagy bajt csináljak, illetve ne szavazzak bizalmat nyilvánvaló nyerészkedő hazug bagázsoknak az LMP-re szavaztam (nem mintha hinném egyébként, hogy lehet más a politika, mert szerintem itt sosem lesz más). Úgy gondoltam, ha be is jutnak a parlamentbe (igen így kis "p"-vel, mert a nagy betőket ki kell érdemelni) túl nagy kárt nem okozhatnak. Máig a legjobb döntéseim egyikeként tartom számon e tettemet. Nehezen tudnék ugyanis tükörbe nézni, vagy jól aludni egy teher súlya alatt ami akkor nyomna, ha szavazatommal hozzájárultam volna ahhoz ami pillanatnyilag ebben az országban folyik.

Nem annyira könnyen jövök én ki a sodromból, és köszönöm a teljes adómentességet is a nagycsaládomra, - nem mintha igénybe tudnánk venni azt az összeget, hiszen én a fizetésemet a mindenkor hatalomtól kapom - (és fizetésem hűen tükrözi kormányaink színvonalát), de azért köszönöm, mert adták, ha meg nem tudom kihasználni az nyilván az én hibám. Köszönöm az egykulcsos adórendszert is, mert milyen szép is, hogy ugyanannyi terhet vihetek a vállamon, mint pl. Csányi úr, és így érezhetem, hogy mekkora király vagyok, komolyan.

Köszönöm azt is, hogy megkímélnek az Alkotmány Bírósággal folytatott vitáktól, hiszen csupa olyan ember ül már ott akivel nem kell vitázniuk. Köszönöm, hogy szabadon olvashatom a szabad sajtó cenzúrázott híreit, hogy szabadon kommentelhetek, maximum majd leülöm. Hálás vagyok én mindenért tényleg, csak egyre keserűbb ízű a szám, és néha szégyenletes módon kétségek támadnak bennem. Most például az ügyben, hogy vajon tényleg költségtakarékossági okok miatt megy-e a "népírtás" a közmédiában, vagy urambocsá' politikai tisztogatás folyik?

A fent leírtak függvényében egyben biztos vagyok én bizony (sajnos) Magyarországra születtem és ott is élek. De biztos, hogy 2011-et írunk?!

"Kicsi ország körbejártam minden bokrodat

Hírül vittem azt hogy éltem és a gyorsvonat

Húz el engem innen de már nem tudom hová

Jön valaki utánam és az majd tovább gondolá - lálálá"

Boldog névnapot Istenlába!

2011-07-06T07:26:00.001+01:00

Mára ez

2011-07-05T08:12:00.000+01:00

Mára ez

2011-07-02T19:11:00.001+01:00

szépülészet

2011-07-02T17:51:00.000+01:00

Javul, javul. Bár reggel elég bénán nézett ki szegénykém, de ahhoz képest ahogy egy nappal ezelőtt kinézett már már jóképűnek mondható :)
A reggeli bucifejhez nyilván az is hozzájárult, hogy fél tizenegykor ébredtünk fel :) Így aztán nem csak kipihentük magunkat, de még főzni sem kellett. A kapkodást megelőzendő inkább a házonkívüli ebéd mellett döntöttünk. Ha már csavargásra adtuk a fejünket akkor elmentünk Somának ajándékot venni a neve napjára, mivel társasjátékra gyúrtak már egy ideje így gazdagabbak lettünk egy anti monopolyva. Nagyon nem érte meg az árát, de ezt azért nem hangoztatom itthon. Ma van anyukám szülinapja, így holnap hozzálátogatunk egy csokor virággal, aztán körbe köszöntgethetik egymást a kisunokájával :) Jövő héten Istenlába napja következik.

bucifejű

2011-07-01T13:02:00.000+01:00

Reggelre durvább lett a helyzet. Már nem is volt pofám hozzá, hogy lefényképezzem, annyira ronda volt szegény. A jobb szemét ki sem tudta nyitni, teljesen be volt dagadva a feje. Persze ma van a Semmelweis nap, az amúgy is pocsék egészségügyi ellátás szünetel. Juhhééé. Mondtam neki, hogy jöjjön el velem melózni, egyrészt van ott egy két olyan orvos is aki beteget is látott már, másrészt muszáj lesz kerítenünk valami valós ellátást neki. Persze pechemre ma pont nem jött GK aki igazi orvos is volt már (persze délután jól lecseszett telefonon, hogy miért nem szóltam, mert nekünk ő bármikor...) Így aztán megmutattam egy docensnek, na ő rémültebb lett a helyzettől, mint Istenlába, aztán konzíliumot ültünk felette többen többszörösen és úgy döntöttünk, hogy ennek bizony orvos kell, de valódi :) Elautóztunk az ügyeletre. Istenlába vezetett (nekem nincs jogsim), én voltam a jobb szem. Izgi volt. Az ügyeleten még nem voltak sokan, szerintem addigra még nem komázták fel, hogy ma nincs háziorvosi ellátás sem, így viszonylag hamar sorra került, majd jó sokat bent volt. Már azt hittem levágják a fejét annyi időt töltött bent, de aztán megjelent a (ronda) fejével ami még a nyakán volt. Kapott mindenféle vénás lószart, kézfejbe, rendes vénába, na attól borult meg szegénykém, úgy hogy egy ideig pihentették bent. A kapott gyógyszerek mellett nem lehet vezetni, így villámgyorsan söpörtünk vissza az egyetemre ahol befektettem Dumbledore szobájába (ő ma a pulykakakasos városba ment) ahol el is aludt. Néha ránéztünk és titokban megcsodáltuk mennyire ronda. A szerint csak félronda :) Délutánra már visszaapadt a feje a tegnap esti (ld. előző bejegyzés fotója) formára. Szóval most olyan apadt félronda. A szerint ki kellett volna tennünk a folyosóra, hogy elijessze a hallgatókat. Mikor Mókával lementünk cigizni bezártuk az irodát (benne Istenlábával), hogy ne zaklassák. Visszafelé jövet láttuk, hogy nyitva a titkárság és A épp jön kifelé, meg is kérdeztük, hogy mi van kieresztetted a szörnyet :) A hétvégén már csak házőrzésre használom, nehogy úgy érezze visszaélek a "képességeivel".
Hogy jó hírt is mondjak: vége a vizsgaidőszaknak. Viszlát hallgatók, pápá indexek, mindenki elhúzhat délre, vagy amerre akar :)

szegény embert

2011-06-30T19:39:00.000+01:00

nem csak az ág(i) húzza. Orfűn a múlt hétvégén egyszer már megtámadták a házőrző vérdarazsak. A postaládában laktak a kapuban és alig lehetett kinyitni a kaput, mert állandóan támadtak. Ma egy telefonoszlop tetején támadták meg Istenlábát és kettő megcsípte az arcán. Elég szarul néz ki, még jó hogy nagyobb baja nem lett.

Persze utána jött a baleseti jegyzőkönyv. Mondta is a főnökének, hogy a munkavédelmis biztos a haját tépi, hogy már megint ő, mert volt már darázs csípés, bögöly csípés, villámcsapás, sőt egyszer az irodában felrobbant mellette a poroltó... Szerintem lassan járna neki veszélyességi pótlék.

Apátok nélkül

2011-06-27T20:05:00.002+01:00

"Apátok nélkül még a kenyérnek is más az íze" hangzott el a bölcsesség az imént a Jóban rosszban sorozatban. Gondoltam csak feljegyzem, hogy megjegyezzem, ne má' mindig csak azt mondjam neki, hogy én úgy, de úgy, mint emberek a sót.

Fishing on Orfű

2011-06-27T19:50:00.002+01:00

Csütörtökön délelőtt indultunk útnak Orfű felé útba ejtve a csíkos nagyáruházat, hiszen hidegben mindenkinek szüksége van Jégerre :) Persze ekkor még verőfény volt harminc feletti hőmérséklettel (hávájdizsinapfény). A csíkosban rögvest nézetkülönböztettünk egy akciós farmernadrágon, hogy vajon melyik méretet vegyük meg Bebének. Én nyertem. Illetve buktam azt az 1700 pénzt, mert a nadrág kicsi lett (igenis nő az a gyerek).
Jó volt megérkezni. Az unokatesóm nyaralója fent van a hegyen nem messze a kilátótól, annál messzebb a ~~falu zajától~~ kempingtől.
Hosszú órákon keresztül ültem a teraszon és bámultam a nagy zöld brokkolit, miközben Istenlába üzembe helyezte a kifogástalan televíziózást biztosító berendezését (ez itt a reklám helye, javasolnám a trékomnak, hogy fizessenek érte).

A tévé szerelés kinyilatkoztatott okozója egyébként én voltam, az egész értem volt, nehogy lemaradjak már az Ezel akárhányadik részéről.

Valójában azt a célt szolgálta, hogy Istenlábának ne kelljen a Histroy csatorna, illetve a III. Birodalom nélkül vegetálnia a világtól elzártan.
Délután háromkor aztán elmentünk a fesztiválnyitó hagyományos "tóátugrásra".
Villámgyors megnyitó beszéddel Lovasi Bandi megnyitotta a fesztivált, majd jött show és a showman (Varga Livius by Quimby).

A nagy melegben a szárnyakat adó energiaital osztogatása igen jól esett, és tényleg nagyon jól repültek a vállalkozó szellemű fiatalok. Mi több volt aki fekvőtámaszra is képes volt a vízen.

Mind az ötven ugrót azért nem vártuk végig, így aztán nem láttam, hogy Bandi milyen kecsesen szárnyalt. Az igazat megvallva nagyon melegem volt, persze nem kellett eltelnie egy napnak sem ahhoz, hogy visszasírjam a kánikulát.

Délután aztán megérkeztek a lányok (Móka és Andi) és kezdődött a móka, meg a zabálás, piálás... Most jót fogtok röhögni, de fesztiválok idején én nem nagyon iszom, mert ami befolyik, az ugye ki is, és ez a dolog bizony még erősen megoldatlan nem csak a fesztiválokon, de egyéb közterületeken is a kulturált WC-k biztosítása sajnos nem megoldott. Tavaly egyébként megpróbálkoztam egy toi-toi-al (tököm sem tudja, hogy kell ezt írni) sorban álltam vagy fél órát, kinyitottam az ajtót, majd öklendezni kezdtem, de annyira gusztustalan volt a hely, hogy oda még hányni sem volt gusztusom. Szóval leginkább nem iszom. Most meg nem is voltam toppon, lehet hogy megszúrt a nap, mert ingerelt a hány vagy két napig. Szolgálati közleményként így bejelentem, hogy első két nap csak mentes ásványvizet ittam, korlátozott mennyiségben.

Persze a többiek hozták a formájukat a sör-pisi körforgásban, nem véletlen hívjuk a helyet pising-nek.

Első nap este a Magashegyi Underground-dal készültünk nyitni, de azt a fesztiváli forgatagban észrevétlen lekéstük. Egész pontosan addig röhögtünk a Jégerbárban karaokezókon a térdünket csapkodva, olykor fülbefogva, hogy a koncert elmúlt. Következő napirendünk Istenlába kedvéért Hobó lett volna. Fel is caplattunk egy hegytetőre ahol hosszas várakozás után kiderült, hogy Hobó művész úr nem találta megfelelőnek a színpadot és úgy döntött nem lép fel. A szervezők becsületére legyen mondva azt mondták be, hogy technikai okok miatt marad el a koncert, mi is csak a másnapi újságból tudtuk meg a valót.

Hobóval kapcsolatban egyébként többeknek több helyről van hasonló élménye. Gratulálunk. Szerencsére Ripoff Raskolnikovnak, Ian Segalnak és a többieknek (The braindogs) nem derogált fellépni és egy hatalmas bulit csinálni míg odakint (szerencsére ez a koncert egy épített sátorban volt) szakadt az eső, és mint később megtudtuk, minden más koncert elmaradt. Öröm az ürömben, hogy a koncert végére elállt az eső és szárazon jutottunk haza. Saját szegénységi bizonyítványom igazolásául pedig bevallom, hogy a koncert nagy részén (nem vagyok egy elöl csápolós fajta) a hátsó sorokban a zenét hallgatva fejemet az üvegnek tapasztva azon röhögtem, hogy mennyi hülye ember van. Nevezetesen, hogy 10-ből 8 elindul szakadóesőben papucsban a domboldalon, és igen flikkflakkok és piruettek és zakó, zakó, zakó. Biztos nem ment a mocsokság alól de egy idő után a hátsó sorokban már egész szurkolótábor alakult és tenyerünket dörzsölve vártuk a következőt, és óóóóztunk, ha rájött, hogy hülyeségre készült, és ovációval fogadtuk a bonyolultabb mutatványokat amiből volt bőven.

A fél tizenkettőkor kezdődő koncertnek negyed háromkor lett vége, akkor indultunk haza (aznap gyalog, legalábbis a hegy aljáig, oda már felvitt minket Istenlába autóval (rendőrök ne figyeljenek)).

Aztán négyig ültünk és röhögtünk-dumáltunk a teraszon, legnagyobb vitánkat arról folytatva, hogy most akkor honnan is kell fel a nap. Négykor Észak felől pirkadt, ergo a nap Orfűn északon kel és kész. Mikor lefeküdtünk már csicseregtek a madarak.

Itt kell megjegyeznem, hogy az orfűi trilla nagyon szuper, imádom nézni és hallgatni a műsort amit a szárnyasok adnak, rigó, veréb, cinke, fakopács, mátyás madár ... igazi nagy madár buli van ott.

Másnap 11 körül keltünk, nem annyira vidáman, mint a madarak. Kajálás után a lányok rövid látogatásra visszajöttek Pécsre, Istenlába háborúba ment, én pedig a madaras tévét néztem a teraszon, meg növényeket bambulásztam.

Közben drukkoltunk Vityának az érettségi miatt, akire végül csütörtök délután került sor. Hat körül hívott, hogy túl van rajta, és szerinte nagyon jó lett, azon se csodálkozna ha max. pontszámot kapna. Hát van arca a gyereknek :) Az eredményt pénteken este hétkor hozták nyilvánosságra, tényleg max. pontot kapott, így azon nyomban be is próbálkozott, hogy mi lenne ha szombatra lejönne a haverjaival, mert mindenki átment, és mindenkinek kifizetnék a jegyét a szülei... Hát mit mondhat erre egy ~~közben magában szentségelő~~ vajszívű anya?! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak pénteket írunk és épp a teraszon iszogatunk indulásra készen.

A nap eseménye mindenképp a Quimby koncert. Előtte Ian Siegal és az elmaradhatatlan Jégerbár (mert kell a nevetés). Tartom magam az ásványvíz korlátozott fogyasztásához. Hideg van. Egy forraltbor árus nagyot kaszált volna.

A Quimby hozza a szokásost, mi énekelünk (ott voltunk a fa másik oldalán) a tömeg félelmetes, folyamatos a lökdösődés, és a későn észebkapó részeg fiatalok azon ötlete, hogy márpedig ők mos hátulról törnek előre. Később a Bamán olvasom, hogy nézőcsúcsot hozott a Quimby.

Ismét megússzuk szárazon

Szombat reggel süt a nap. Ebből mondjuk túl sokat nem érzékelek, dőlök jobbról balra. Három körül várjuk a gyerekeket. Mikor már aggódni kezdek befutnak. Rossz helyen szálltak le a buszról, és hogy nehogy eltévedjenek az autóúton gyalogolnak vissza az Orfűi elágazóig, majd onnan még bő tíz percet a házig. Elég tikkadtan érkezik a három fiú. A lányok később jönnek. Természetesen mindenki éhes. Esznek és lemennek a garázsba pinyózni. Közben megérkeznek az én csajaim. Örömmel konstatálják, hogy még nem fekszünk az ifjúság által megkötözve a garázsban. Aztán megjönnek a fiatalabb pipik. Öt körül indulót fújunk. Mi autóval ők gyalog indulnak útnak. Mivel parkolót nem nagyon találni közel egy időben érkezünk. Szerencsére még kapnak jegyet, később kikerül a "MEGTELT" tábla és szigorú górcső alá kerül minden belépő karszalagja sértetlenségi vizsgálat okán.

Hatkor Budapest bár. Hideg van, jól felöltözve ücsörgünk a fűben énekelve, hogy hagy legyen a Bandi bának pálinkája. Minden korosztály felvonul a karon ülőtől a nagyszülőkig mindenki megtalálható. Ami jó annak mindig hamar vége. Kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy egyre népszerűbbek azok a zenekarok akik miatt fesztiválozni járunk. Tavaly például még teljesen családias volt egy kis színpadon a Budapest Bár, idén már nagy közönséget vonzanak a Nagyszínpadhoz.

Mivel én az Európa Kiadóra a lányok pedig inkább Kispál új zenekarára a Velőrózsákra szavaznak szétszéledünk.

Pisilni kell. Ettől totális a feszkó bennem, majd megadom magam és felmegyek Istenlábával a legfelső színpad fölötti Istenhátamögé a susnyásba csurgatni. Így azért már jobb. Úgy látszik egy biztos pont van az életünkben a Jégerbár :) Hirtelen úgy érzem bepótolni valóm akadt és a hidegre való tekintettel ~~énekelni kezdek~~, Jégert kérek Istenlábától, aztán még egyet, és az övét is ....

Megérkeznek a lányok. Sírva csápolunk a rossebb se tudja miért Koncz Zsuzsát éneklő csajra, aki annyira béna, hogy mi jobban nyomjuk, hogy a királyé nem leszek.... Míg Istenlába lelép randizni egy ismerősével aki egyébként nem kevés piával lát el minket akció lesz Jégeréknél. Ki nem hagyhatjuk hiszen egy sapkát adnak és hideg van.... Újabb három Jéger. Ebből már csak egyet vállalok. Míg várjuk (nem minden hátsó szándék nélkül) Istenlábát elkezdődik a Kiscsillag. Ha lehet az előző esti nézőszámot felülmúlva nyomják. Nem csoda, hiszen Lovasi a mi dödénk :) Olyan messziről tudnánk csak nézni, hogy feladjuk és elmegyünk az A38-ra Paso-ra. Aztán valaki hülye ötlete folytán megint fel a hegytetőre (nem baj ott lehet pisilni) Népi papára. Na akkor éreztem, hogy ez már mindennek az alja... A három férfi egy ágyban kicsit sok nekem. Persze legalább van min röhögni. Csalódottan húzunk vissza a Jégerbárba, ahol ekkor már dizsi van, majd rájövünk, hogy ehhez öregek, fáradtak... és túl józanok vagyunk. Hazaindulunk. A negyed órás séta alatt fiatal csajok állítanak meg a karszalagjainkért könyörögve. Megkapják.

Vége van. Most már szomorkodom rajta, akkor valahogy nem bántam. Öreg vagyok én már a három napos tivornyákhoz, hegymászáshoz....

Nem sokkal utánunk a fiatalok is megérkeznek. Naná, hogy megint éhesek. Én hullafáradtan átfagyva az ágyban fekszem, szerencsére Istenlába vállalja a kocsmáros szerepet. Egész éjjel vacogok, pisziben, pulcsiban... totál izomlázam van.... megfordulni sem tudok... megfagyok. A faházban a gyerekek minden mozdulatára nyikorog a mennyezet. Mire elalszom az első hazainduló turnus nekiáll hat órakor készülődni (később nem is lehet már a buszokra férni). Mire elbóbiskolok jön lefelé Vitya az Esztivel, hogy megjöttek az Esztiért a szülei (akik sátraztak a kempingben és annyira fáztak, hogy nem bírták tovább). Még fél órát alhatok. Nyolckor Istenlába nagyon szigorú fejjel kiparancsol az ágyból és azt várja tőlem, hogy nekiálljak takarítani. Most már biztos, hogy nem normális, de inkább ráhagyom. Tízre kész vagyunk. Hazaindulunk. Gyerekek csókolgatása, gyors kipakolás... a legközelebbi emlékem, hogy Móka telefonál, hogy "mi van? nem jöttök?" De megyünk. Bebe velünk tart. Míg Istenlába kiszereli Móka mosogatóját mi bambán nyögünk felváltva és közben Bebe véget nem érő előadásait hallgatjuk.

Valamiért a Cranberries Zombie-ja jut eszembe. (remélem így kell írni, de már nincs erőm ellenőrízgetni, bocs).

Elképzelni nem tudom, hogy hétfőn dolgozni kell menni. Pedig de. És eljön a reggel, és megyek. Aztán valahogy helyre áll a világ rendje, Dumbledore a "rocknagyi" nevet ragasztja rám. A rockot kikérem magamnak.

Megfogadom, hogy jövőre szervezettebben fogok fesztiválozni, de már most tudom, hogy úgysem.

Csak egészség legyen és térerő

2011-06-26T18:56:00.000+01:00

Sajnos térerő hiányában (a hegy tetején) nem tudtam írni. Most gyorsan jelzem, hogy megvagyunk, jól vagyunk, jó volt, csak nagyon fárasztó (mert öreg vagyon én má' az ilyen folyamatos dínondánomhoz). Szerintem napokba telik majd míg regenerálódom, de igyekszem röviden összefoglalni az eseményeket a hét elején.
Addig is:
- eszméletlen sokan voltak (tavaly még nem voltak ennyien, az nekem jobban bejött)
- kurva hideg volt (erre nincs más szó)
- akkor feküdtünk mikor a nap kelt (szerintünk északon, már hol máshol kelhetne)

Hamarosan jövök :)

Fesztiválozni mentem

2011-06-23T07:39:00.002+01:00

persze azért lesz nálam egy laptop meg mobilnet... szóval bármi megtörténhet, főleg ha tényleg végig esni fog az eső.

napozz holddal

2011-06-21T20:26:00.000+01:00

- Anya, mi az a katasztrofális Hold?
- Katasztrális, nem katasztrofális.
- De az melyik bolygó holdja?
- Az nem Hold, hanem mértékegység.
- Mit mérnek vele?
- Földet.
- Holddal????

Miből lesz a cserebogár

2011-06-20T18:49:00.000+01:00

... na jó levendulás keksz :)

Hú, hogy mennyi hatás ér ma...

2011-06-19T19:23:00.000+01:00

Az imént megállt egy teljesen újszerű opel a házunk előtt (nagyságrendekkel "menőbb" a mi autónknál) kipattant belőle egy cigány (tőlem roma is lehet, lévén semmi bajom velük akárhogy is hívják őket, ismerek én fehér tirpákot (is) eleget) pár, mit szállt, ugrott majd az egyik elment a lenti, a másik pedig a fenti kukához és nekiálltak mazsolázni. Annyira valószerűtlen volt a dolog, hogy odahívtam Vityát, hogy na ezt nézd fiam. Hát leesett az álla :)

Frissen szerzett élményeim

2011-06-19T15:50:00.000+01:00

Na, ezen is túlestünk. Én nem fotóztam, de a vérszerintiek igen és majd küldenek képeket :)
Az egész úgy indult, hogy mikor kiléptünk a kapun ismét leszakadt az ég. Második lépésként szétesett az esernyőm :) Akkor viszont felőlem már bármit történhetett úrrá lett rajtam az "egyszerűen leszarom".
Mivel a buszközlekedés elég esetleges mifelénk jó időben elindultunk, így aztán naná, hogy jött a busz is. Fél órával előbb voltunk a városban, mint kellett volna, de mikor leszálltunk csak szemerkélt. Felérve a Széchenyi térre egy trékomos járműre lettünk figyelmesek és rendszám alapján beazonosítottuk apánkat, aki úgy döntött nem hagy minket a szarban lesz ami lesz, felhúzta a legszebb szerelőruháját :) Ezzel aztán elegánsabb is lett a fiúknál.

Mire parkolóhelyet talált befutottak anyámék az öcsémékkel. Hurrá micsoda "kellemes" meglepetés, mégiscsak el tudott jönni az öcsém. A Palatinus előtt családegyesítettünk dél előtt tíz perccel. A szervezők sehol. Ekkor az öcsémmel (aki egyébként ~~legalább olyan bunkó, mint én~~ sokkal bunkóbb nálam) finoman közöltük, hogy ha délig nem jön meg a meghívó fél mi átmegyünk kajálni a mekibe és hazahúzunk. Várakozás közben - fantasztikus meglepetésként - megérkezett a "bácsi" takarítónője. Tudni kell a banyáról, hogy mikor még grafikusként dolgoztam és több pénzem volt, mint ~~eszem~~ szabadidőm, egy hónapig nálunk is takarított. Megbeszéltem vele, hogy semmi más nem kell nekem, minthogy ne legyen por, rend legyen és tiszták legyenek az ablakok. Ehhez képest minden pénteken (mikor takarított) totál kupira jöttem haza, ő meg sikálgatta a lábosok alját, én pedig állhattam neki takarítani. Mikor aztán egyszer arra jöttem haza, hogy Istenlába összes makettjét (amitől határozottan el volt tiltva többediziglen szájbarágva, hogy azokhoz nyúlni tilos!) a kádban áztatva portalanítja akkor elbúcsúztunk egymástó. Gondolhatjátok, hogy repesett a szívem mikor megláttam.
Dél után pár perccel befutottak a vérszerintiek a "bácsival" (aki akkor sem a nagyapám). A főszervező nagybácsi ekkor még mindig nem volt sehol, de a vérszerintiek közölték, hogy az utasítás szerint húzzunk be. Na, ekkor kiderült, hogy nem ám összetoltak húsz főre asztalt (lett volna rá lehetőség) hanem kaptunk két egymás melletti kerekasztalt (lovagok nem voltak), és kezdődött az ültetése mizéria. Miután minden vérszerinti és nagyfontosságú résztvevő becsoportosult a nagy asztalhoz mi elmentünk a hat fős kis asztalhoz, és igen, természetesen megkaptuk a takarítónénit is. Gondoltam is, hogy még jó hogy nincs cselédszoba.... A bácsikámnak egyébként valószínűleg leesett, hogy ez azért elég gáz, mert próbálta unszolni a vérszerintieket, hogy cseréljenek helyet velünk, mi viszont nem akartuk "egyedül" hagyni a gyerekeket (nem olyan családbú' származom én). Erre a nénikém megkérdezte, hogy dehát tudnak már egyedül enni, nem?! De ~~baszd meg~~ tudnak!
Mindeközben igyekeztem nem vicsorogni, inkább mosolyogni (vszeg ~~kurvára~~ nem sikerült). A kaja svédasztalos volt, és finom, kár hogy nem igazán tudtam élvezni. Istenlába evett, és már lépett is Erdősmecskére ahol már rég lennie kellett volna.... Azért hálás vagyok neki a támogatásért.
Mikor kimentünk dohányni a vérszerintiekkel is sikerült pár szót váltani. Őket egyébként szeretem, és mindig örülök ha találkozunk (a kaszt rendszer nem az ő lelkükön szárad).
Váltottam pár udvarias felszínes szót a bácsikámmal, nénikémmel, és a "bácsival" is. Miszerint, milyen nagyok ezek a gyerekek, kinek milyen lett a bizonyítványa, hogy vagyunk (rohadt jól vagyunk vegyétek tudomásul!), valamint, hogy milyen szép ez a szecessziós épület (tényleg az) blablabla.

Háromnegyed háromkor már erősen láttam, hogy a Vitya lassan megőrül, mert ma még egy tételt meg kell tanulnia (szerdán szóbeli), reggel meg kezdi a gyakorlatát. Benedek már kockásra unta magát, Somika viszont nagyon udvarias fejjel mosolygott mindenkire (el is gondolkodtam rajta, hogy vajon megkattant-e szegénykém).
Szerencsére mire hazaindultunk már az eső sem esett, és túléltük a nagy családi színházatj. Juhéééé.

Schmitt Pál szerint a magyar nyelv bajban van

2011-06-19T15:18:00.000+01:00

Ő már csak tudja.

cikk itt

Húúú, de jó

2011-06-19T09:27:00.000+01:00

Reggel 15 fokra és szakadó esőre ébredtünk. Naná, hogy jó időre való ruhával készültem :) Ez mondjuk az én esetemben nem annyira gáz, a kongresszusi időszak jóvoltából azért van mit előkapnom, ha nagyon muszáj. Bebére találtam egy normális farmert (se nem szakadt, se nem kopott, tehát ünneplős) :) Somára ez már nem elmondható, ő kapott egy térdgatyát az ingéhez. Vitya hosszas huzakodás után levette a terep térdnadrágját és lecserélte egy farmerre (a látvány semmivel sem jobb). Közben dünnyög, hogy semmi kedve, és miezmá' hogy ő nem húzhat olyan ruhát amibe jól érzi magát. Én is dönnyögök, mert felvonultattam neki (Istenlába szekrényéből) vagy tíz inget, de ő akkor is csak a fekete pólóját hajlandó felhúzni, mondván, hogy van gallérja, tehát az elegáns :) Hogy a hátán egy fehér tigrisminta van az nem nagyon zavarja. Aztán a konyhában cigizés és az elegancia oltárán áldozott viták közepette Eszterrel (Vitya csaja) kirobbant belőlünk a röhögés.
Végül úgy döntöttem a nagy szart fogok én idegeskedni ezen. Hátha többet nem kell menni :)
Irigylem Istenlábát, hogy elázhat valahol a nagyvilágban, és nem kell velünk parádéznia.
A teljes felfordulás közepette persze mindenkit megetettem, csak én nem ettem. Marja a marék muszájszedni gyógyszer a gyomrom.
Közben előállt Vitya felöltözve, borzalmas :)
Na megyek önfeláldozni, éljen a család :)

rinya és egyebek

2011-06-18T14:15:00.001+01:00

rinya
Nem is tudom hol kezdjem, mert igazából nem történik semmi, de mégis olyan folyamatos az események sodra, hogy se vége se hossza. Istenláb Pünkösd hétfő óta dolgozik - ráadásul délután, így nem is nagyon vagyunk együtt - és ezt folytatja megállás nélkül a jövő hét csütörtökig, mikor is végre elhúzunk a FOO-ra. Már csütörtök reggel elmegyünk, bár a programok csak este kezdődnek, de mivel gyönyörű helyen lévő nyugis kis házunk van inkább ott tanyázunk. A gyerekek anyukámmal lesznek, akinek ezúton is hálás vagyok, és igyekszem is nagyon nem paraszt lenni mikor épp az agyamra megy Sajnálatos módon az utóbbi időben nagy intenzitással képes erre. Holnapra például tökéletes agresszív érzelmi zsarolástól kényszeredetten mehetek a belvárosba, hogy a Palatinus szálló éttermében ünnepeljem anyám nevelőapjának - nem, ő nekem ugyan nem a nagyapám - a nyolcvanadik születésnapját. Most tudom, hogy ez így a tények ismerete nélkül azért nem hangzik annyira borzalmasan, de tekintve, hogy az említett "bácsi" soha (mikor születtem már rég ő volt a mamám férje) nem is akart az én nagyapám lenni (szerencsére volt abból nekem két rendes is), és erről igyekszik biztosítani is minden cselekedetével (pl. vett egy nyaralót a Balatonon amiről kihangsúlyozta, hogy az igazából az unokáké, majd közölte anyámmal, hogy a három vérszerinti unokája fogja örökölni. Én meg igen sajnos vagyok olyan önérzetes, hogy az ilyesmi bassza a csőröm. Tekintve, hogy a mamám halála után anyám szemét pl. egy igen nevetséges szőlővel szúrták ki, amit anyám egyébiránt az öcsémnek adott, mert nekem úgyis megvan mindenem :) Még jó, hogy tényleg ennyire gazdag vagyok.
Na a lényeg, hogy anyám féltetestvére nagyminisztériumi dolgozó by Bpest kitalálta a holnapi ebédet, amit aztán gyakorlatilag kötelezővé is tettek. Az, hogy mi éppen szabaddá tudjuk-e tenni magunkat nem volt lényegi kérdés, viszont ha nem vagyunk ott akkor aztán kezdődik a cirkusz. Istenlába pedig ugye dolgozik. Meg is kezdődött anyám részéről a de kisfiam akkor is el kell jönni, majd munka közben beugrasz.... Na most Istenlába nem bróker, vagy top menager és bár nekem nagyon tetszik az ő munkásruhájában, az mégsem Palatinus képes. Persze anyukám szerint az kit érdekel, meg különben is fizetünk... És ilyenkor bizony én azt érzem, hogy a demagóg primitívségnél nincs is fájdalmasabb a világon....Azt azért elárulom, hogy én sem fogok se kiskosztümöt se koktél ruhát magamra vetni, majd a déli hőségben (igen pont délre ott kell lenni) a helyi közlekedés jó százalékban leromló 25 éves járművein a városba utazni. A skacoknak azért elmentem 1-1 inget beszerezni a turkálóba (ez nem gáz turkáló hanem qrva jó), de ők sem fognak hosszúnadrágot felvenni negyven fokban az is ziher. Szóval holnap aztán fantasztikusan jó dolgom lesz, hiszen nem kell főzni (mondá anyukám). Hát én inkább állnék a tűzhely mellett. És hurrá mert találkozhatok a nagybácsi, nagynéni, vérszerintihárom és a hozzájuk tartozü, ..."bácsi", écsanya, écsapa csapattal. Érdekes módon egyébként az, hogy a testvérem (aki egyébként nem társaságképes, persze ezt csak én látom így, mert anyám szerint tökéletes) távolmaradása azzal az indokkal, hogy egy barátját viszi Ferihegyre mindenki számára helyénvaló. Persze ezt a részét én sem bánom. Valahogy nem az a kedvenc szórakozásom, mikor a tesóm egy nagy társaság közepén fennhangon nyomja nekem a milyen kövér vagy nővérem szöveget (ő kövérebb).
Na, szóval miután holnap mindezt túlélem az a három munkanap az én fárasztó Dumbledorommal már maga lesz a fáklyásmenet. Csütörtöktől vasárnap délelőttig pedig már csak az élvezeteknek élek :)

Na ezt most nem olvasom el, hogy van-e hiba benne, mert akkor kitörölném az egészet, hogy mit kell itt kirinyálni a családi mosatlant. Márpedig ezt jó esett kirinyálni és punktum.

egyebek
Túl vagyunk a tanévzárón és az avval járó bizonyítvány osztásokon is.
Senki nem bukott meg. Ez a veszély csak egy oldalról fenyegetett, de ő sem bukott meg.
Soma a reálokból négyes, meg még angolból is négyes (ezt nem is értem), az olvasni kell tanulósakból hármas.

Bebe a harmadik évet is tantestületi dicsérettel és minden tárgyból (kivéve testnevelés) tantárgyi dicsérettel hozta.

Sajnos az apja nem lehetett ott, hogy lássa mint feszít gyermekünk az iskola közepén, mert az időben (is) a trékom gazdasági mutatóit volt hivatott emelni, viszont este közkívánatra elvitt minket kajálni.
Ma kezdődik a SZIT-en a Sétatér fesztivál, remélem apánk estére lesz még olyan fitt, hogy bevállal egy kis csavargást :)

Az alábbi fotó azt hivatott demonstrálni mennyire a fejemre nőtt már a Soma is :)

(még mindig élvezem a fényképező hurcolás nélküli fényképezést)

fos a Karib-tenger :)

2011-06-08T18:15:00.001+01:00

"Kedves felhasznalo!

Vigye el a ket fos karib-tengeri hajoutazast,
hogy emlekezetes nyara legyen."

Ez volt a nap levele :)